Eljött hát az idő. Délután aludtam egyet, pedig nem akartam. Aztán vacsoráztam is pedig tulajdonképpen azt sem akartam. Úgyhogy egyik oldalról komoly lelkiismeretfurdalásokkal küzdök, másik oldalról viszont testem és lelkem megnyugodott. Kipihentnek és többé-kevésbé jóllakottnak érzem magam. A körülmények tehát alkalmasnak tűnnek arra, hogy elkezdjem végre írni beszámolómat a mult hét végén Egerben megtartott Bányász-Kohász-Erdész találkozóról.
Honnan is ez a barátság? Hát ez bizony elég régi dolog amit mind a mai napig lelkesen ápol mindháram szakma. Ennek egyik legfontosabb megnyilvánulása a kezdetben egy-, később kétévente megrendezett BKE találkozók. Selmecbányán ugyanis 1735-ben a bécsi udvari kamara bányászati-kohászati iskolát alapított. Később az iskola Akadémia lett és ehhez csatolták 1846-ban az erdészeti tanintézetet. Innentől egymás mellett létezik a 3 kar Selmecbányán, később Trianon után Sopronban. 1949-ben megalakult a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem Miskolcon a innentől kezdve a bányászok és kohászok alsóbb évfolyamait (1-2) Miskolcon, a felsőbb évfolyamait Sopronban képezték. Végül 1959-ben költözött ide Miskolcra teljesen a bányász- és kohász kar, az erdészek viszont Sopronban maradtak.
Ennyit az előzményekről, melyek elismerem kicsit szárazra sikeredtek. Eredetileg a trabantommal készültem nekivágni a nagy útnak de úgy gondoltam nem "égethetem" cimboráimat ezzel az NDK-s csodával, bár utólag belegondolva biztosan jól mutatott volna az elegáns Minaret hotel alagsorában a sok normális autó között. :) Tehát némi hezitálás után a vonat mellett döntöttem, de aztán hallgatóim mondták kocsival mennek, szivesen elvisznek. Természetesen elfogadtam a meghívásukat. Délidőben értünk Egerbe. A vár közelében volt a szállásom a fentebb említett hotelben. Egy kör után beláttuk a hotelig nem tudnak elvinni a fiúk, az odavezető utat csak tősgyökeres egri taxisok ismerik. Kitettek hát a vár közelében. Körülöttem kiránduló gyerekek százai, gyanítom a vár és az Egri csillagok vonzó hatásán kívül közrejátszhatott valami iskolai dolog is, hogy az összes általános iskola most akarta megnézni az Egri csillagok-at ihlető egri várat és a hozzá kapcsolódó látnivalókat. Érdeklődésemre egy bájos hölgy biztosított, hogy a Minaret hotel valóban a Minaret mellett van menjek csak abba az irányba meg fogom találni. El is indultam, szemem le sem vettem a Minaretről ami azért túlzás, mert Egerben is tavasz volt, a divat ott is kedvez a férfi szemnek igy aztán néha-néha mejd' feldöntöttem egy-egy utcára kihelyezett asztalkát a rajta lévő egri emléktárgyakkal és egyéb csecsebecsékkel. Lassan ballagván néha elcsodálkoztam azon, hogy meg-megnéznek az emberek éngem is, némileg értetlenül bámultam vissza, aztán másodpercek múltán csak leesett a tantusz: ebben a városban erdész egyenruha még csak-csak akad de bányász és kohász nagyon ritkán. Ez volt hát a személyemnek szóló élénk figyelem. Nyilván a hatást csak fokozta férfias megjelenésem is. Falun nőttem fel, tudom az ilyen férfiak láttán súgnak össze az öregasszonyok vasárnap délután a kispadon, hogy "...de szép nagy marha ember ez a Tibi, biztosan jól tartja az asszony ezzel is meg azzal is, ha-ha -ha!". Lassan araszoltam a Minaret irányába. Néha el-eltűnt ugyan a szemem elől, elég alacsonyra építették a törökök, de aztán mindig megtaláltam, hogy mutassa az utat. Kellemes hely ez a Minaret Hotel, kedves hölgy fogadja a megfáradt utazót a Recepciónál, végülis majd' 50 kilométert utaztam, rövid adminisztráció és máris elfoglaltam helyem a szobában ahol másodmagammal voltam elszállásolva.
Kollégám 1 évvel idősebb volt, igy természetesen neki hagytam meg a jobbik ágyat én beértem azzal amelyik felett ferde volt a plafon. Nem nagyon, ha például ültem az ágy külső szélén egészen sok hely volt még a fejem felett, viszont éjszaka is ajánlatos volt az ágy külseje felé terjeszkednem mert a falnál fekve ugyan még elfértem, de ha hirtelen fel kellett volna ülnöm valószinű bevertem volna a fejem. Dehát mitől kellett volna hirteklen felülnöm? Nyugodt kellemes hétvége elé néztem, hirtelen felülésről szó sem volt. Mondjuk én éjszaka úgy szoktam megfordulni, hogy feldobom magam a levegőbe mint egy delfin és úgy fordulok meg, de bíztam benne, hogy ebből sem adódik majd probléma. Délidő volt, gyorsan lepakoltam cuccaimat és elindultam amugy gyalogosan a tett színhelyére a városi sportcsarnokba. Gondoltam itt harapni is lehet valamit... Egy Blog író nem élhet vissza jobb sorsra érdemes olvasói türelmével, igy a folytatást holnapra hagyom. További kellemes időtöltést a háralévő ünnepnapunkon.
