HTML

Morgómedve

Friss topikok

  • Gyula Turcsán: Pötyi az anyukája révén az unokatestvérem volt! Nem volt könnyű élete, de örülök, hogy a gyerekek ... (2023.03.13. 19:46) Emlékezés Dr. Anóka Izabellára
  • FlashFWD: és még egyszer: info. :) késő van, na! (2021.02.01. 23:19) Summa summarum vagy Szumma szummárum?
  • Morgó Medve: @g.dani: Kedves Galya, szép kis kalamajkát okozott Magánál ez a generátoros üzem. Úgy látom azért ... (2019.01.03. 09:11) Morgolódás porszívó teljesítmény ügyben
  • exbikfic: @Morgó Medve: Köszönöm, igyekszem, bár most már jó ideje éppen a kedvetlenség szakaszában vagyok. ... (2018.11.30. 21:35) Egy blog vége
  • Morgó Medve: @vajgerpeti: Én már cimbora elég sokszor kapcsolom ki a magam képcsöves televízióját. A beszélgeté... (2018.11.18. 17:58) A LED projekt vége

Trabant

2007.08.31. 14:35 Morgó Medve

A kedves olvasó bizonyára azt hiszi meg vagyok veszve a trabantok iránt. Hát tulajdonképpen igen. De azért ezt nem érzelmi, hanem inkább praktikus szempontok indokolták. Az első kocsim tényleg trabant volt, 30 éve vettem. Aztán teltek-múltak az évek, egyre inkább kezdtem megismerni és megszeretni. Apróbb hibákat már magam is meg tudtam javítani. Igaz, akkor még valahogy könnyebb volt lehajolgatni, kocsi alá mászni, meg guggolgatni a porlasztó felett, amit azért igencsak lentre helyeztek el a németek. Garázsom soha nem volt, így ez is amellett szólt, hogy a második autóm is trabant legyen. Meg a sok tartalék alkatrész amiket menetközben beszereztem Csepelen meg Budán a Bartók Béla úton. Ez a 2 speciális trabant alkatrész bolt volt az országban, az ember mindig útba ejtette ha a fővárosban járt. Úgy mint a Skálát is. Meg hát akkortájt sűrűn jártam Freibergben a szép NDK-s bányász városban is, ott is lehetett olcsón alkatrészeket venni. Úgyhogy a spájzban csak gyűltek az ékszíjak, csapágyak, tömítések meg még sok minden. Dobtam volna ki ezeket egy márkaváltásnál? Meg a felgyülemlett hatalmas tapasztalatot? Hát persze, hogy nem. Később egyébként már tartalék trabantom is volt, de erről inkább majd egy más alkalommal.

Most inkább visszatérek az első trabantomhoz. A bátyám Petőfibányán dolgozott, üzemvezető volt. Az ő egyik munkatársa kínált eladásra egy trabantot. Falusi ember volt, ráadásul műszaki képzettséggel, biztos voltam benne, hogy egy jól karbantartott autóhoz jutok. Le is utaztam Petőfibányára. Átvettem a kocsit a papírjaival együtt, kifizettem, megírtuk a szerződést és elindultam kicsit gyakorolni ott a környéken. De még előtte egy hatalmas T-betűt ragasztottam celluxal a gépháztetőre. Ami mint közismert azt jelenti, hogy tanuló vezető vagyok.

El is jutottam sikeresen a 3 kilométerre lévő Selypre a Zsófia malom szomszédságába, amikor azt láttam a volán mögül, hogy a szél el akarja vinni a T-betűmet. Nosza kiugrottam gyorsan, hogy még időben elkapjam, a kocsi ajtaját meg ugyanazzal a lendülettel becsaptam. Ami - mint később kiderült - nagy hiba volt. A trabi ajtaja ugyanis bezáródott. Tudniillik a trabantok zárjánál van egy helyzet, valahol félállásban, amikor ha becsapja az ember az ajtót csak kulcscsal lehet kinyitni. Hát ez a helyzet az volt. Bánatosan tekingettem befelé az ablakon a gyújtáskapcsolóban lévő kulcsokra miközben próbáltam kinyitni az ajtót. Persze nem ment. Próbáltam kissé lejjebb nyomni az ablaküveget, de jól megcsinálták azt a rövid pórázon tartott keletnémet barátaink Zwickauban. Patt helyzet volt. Trabi bezárva, az egyetlen kulcs meg bent a kocsiban. Nem volt más hátra, felhívtam a bátyámat, ugyan jöjjön már segíteni.

Jött is a sofőrjével, mert neki akkortájt az is volt. Lényegében ők sem tudtak mit csinálni, megállapították, hogy a kocsi be van zárva, a kulcs benne van, az ablak üvegek nem mozdulnak. A bátyám éppen elkezdte kiszedni az egyik hátsó ablak üveget mikor Pista a sofőr megnyomta a csomagtartó zárját. És mit ád Isten, a zár engedett. A csomagtartó nyitva volt. Felmerült bennünk a remény, hogy talán mégsem kell kiszedni az abalaküveget. Benézve láttuk, hogy a hátsó ülés támláját 2 hatos csavar tartja. Ezeket kicsavarva a támla előrehajtható volt, nekem meg igazán gyerekjáték volt laposkúszásban előrecsúszni a kulcsért. Visszafelé ugyan kicsit beszorultam, mint Morzsim a sufni alá mikor a kölkök átköltöztek a másik oldalra, de azért egy 10 centi szakadással a kabátomon megúsztam ezt a váratlan akrobatikus mutatványt. Ezután helyre állt az eredeti állapot, a T-betűt visszaragasztottam és elindultunk mind vissza Petőfibányára majd haza Miskolcra. A falumon áthaladva a bátyám meg megálltunk még anyáméknál egy ebéd erejéig majd indultam vissza Miskolcra. A bátyám kocsival elkisért Gyöngyös határáig, onnan aztán egyedül poroszkáltam tovább.

Természetesen szem előtt tartva a kocsi Kezelési utasításában leírtakat, miszerint én ugyan egy kiváló műszaki tulajdonságokkal rendelkező kocsi boldog tulajdonosa lettem, de nem lenne jó ha ez a tény felelőtlen száguldozásokra ragadtatna. :)

Miskolcra beérve első alkalommal a cementgyárnál szerettem volna balra fordulni, de akkora forgalom volt mindenhol, hogy visszavettem az indexet és mentem tovább. Másodszor a Mindszenti templomnál, de itt hasonló volt a helyzet. Index vissza, tovább. A posta után aztán már megmakacsoltam magam. Hát mégse mehetek el Sajószentpéterig, hogy balra fordulhassak. Hiába volt elől hátul nagy a forgalom kiraktam az indexemet balra és vártam. Egyszer aztán eljött az én időm is. Sehol semmi nem volt, befordultam hát balra, hogy eljussak a Bulgárföldre, ahol akkortájt laktunk. Innen már gond nélkül hazaértem.

Kifújtam magam aztán elindultunk az asszonnyal most már együtt élvezkedni ezzel a trabanttal. Hát az élvezetekre még várni kellett, de azért ez sem volt egy unalmas kocsikázás. A közeljövőben elmesélem.:)

4 komment

Címkék: Történetek Trabant

A bejegyzés trackback címe:

https://morgomedve.blog.hu/api/trackback/id/tr265181450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ferko 2007.08.31. 15:07:12

En egy diesel 1984 opel kadett D-vel kezdtem, egy év alatt nem hagyott ott sehol, de állandó babusgatás volt szükséges. Mígnem nyáron kigyulladt a műszerfala, a kábelkorbács volt zárlatos vagy mi, de időben észrevettük így olcsón megúsztam. El is adtam azóta és 1989es mazda 626ra váltottam és én azt tartom az első kocsimnak, mert egyszerűen zseniális volt. Néha elvittem szervízbe és csak tankolni kellett (2 literes 14ö loerós motor van bene és 7-9liter között jártam vele). Klima, ülésfűtés meg elektromos tető volt benne. 17 évesen tavaly adtam el, amikor ford mondeora upgradeltem. De még most is elérzékenyülök ha eszembejut.

Morgómedve · http://morgomedve.freeblog.hu 2007.09.04. 13:17:50

Én is igen megszerettem a trabantjaimat. Főleg az első hármat. Azok soha nem hagytak cserben. Ezt a mostanit már az első hónap végén vontatni kellett. Meg azóta is jónhányszor. Jövő év májusáig kell kitartania, akkor lecserélem. És már nem trabira.:)

Ismeretlen_39292 2007.09.05. 05:53:44

Húú, így én is jártam, csak zsigulival, bent maradt a kulcs, én meg kint. Nekem egy rendőr mutatta meg, hogy kell kinyitni észrevétlenül a kocsit. :-))))

Morgómedve · http://morgomedve.freeblog.hu 2007.09.06. 20:09:58

Kedves Tyche ne is tagadd, hogy azóta nem tudsz ellenállni egy-egy zsigulinak.:)) Bocs, hogy csak most választolok de ebben a hidegben az agyműködésem is kicsit lelassult.:)
süti beállítások módosítása