Látszik az alagút vége. Ami azért nem rossz dolog. Mivel is kezdjem? Visszamegyek kedd estére, amikoris etetés után lefedtem a fiókot Hankiss doktor méltán figyelemre méltó dolgozatával, valamint az Új Magyar Lexiokon változatlanul hasznavehetetlen kiegészítő kötetével. Gondosan ügyeltem rá, hogy az üveglap ugy 10 miliméternyi rést hagyjon a 4 hörcsire, akik kénytelenek voltak nélkülözni az anyjukat, mert mint tudjuk, anya csak egy van. Az az egy meg egy akváriumban lakott a másik 4 kis hörcsivel. Vidám élet volt a fiókban. Eszegettek, játszogattak, időnként nagyokat hunytak, majd utána felkeresték az egyik sarkot, hogy megmutassák nekem, kapnak elég zöldséget, kiszáradni nem fognak.
Szóval kedden este elmentem a kollégiumba, az Anczug Tanszék szokásos cécójára, ami egy sajátos összejövetel. Kicsit kevesebb mint egy szakestély, de sokkal több mint egy rockwellbeli sörözés, dumálgatás. Szóval jól elvagyunk így keddenként. Szépen kiöltözünk, behozzuk a zászlónkat, okmányainkat, relikviáinkat, aztán az elnökünk terelgetésével beszélgetünk, énekelgetünk, iszogatunk. Nem kezdünk túl korán, de nem is járunk korán haza.
Most kedden is volt fél 12 mire hazaértem. Ültem a széken, egyik nadrágszáram már le volt tolva, épp a másikat kezdtem volna letolni, mikor szemem a résre tévedt, ami úgy 15 mm lehetett. Tudtam felesleges is benézni a lexikon alá, úgysincsenek a fiókban. Levettem hát a nadrágomat, akkurátusan összehajtottam, majd belebújtam a pizsamámba és megemeltem a könyvet. Persze semmi nem volt alatta. Ciki - gondoltam. Mindjárt éjfél, holnap 8-kor óra, én meg lássak neki hörcsögöket hajkurászni. Hát nekiálltam. Percek múlva egy kissé álmos segítség is érkezett, most már ketten hajkurásztuk. Egyet gyorsan megtaláltunk, aztán többet nem. Szerintem ő járt a legjobban. Mihez nyúl ilyenkor az ember? Hát az Internethez. Gyorsan rákerestem a megfelelő szavakra és már találtam is egy igencsak ötletes hörcsög csapdát.
Íme ezt itt:
Fel is állítottam, de reggel sajnálattal láttam, hogy semmi eredmény. 8-ra elszaladtam az egyetemre megtartottam az órámat aztán kivettem egy nap szabadságot. Van egyébként egy csomó, azt hallom idén ki kell venni mert büntetik érte a főnökséget, hát nem venném a lelkemre, hogy a rektor miattam állna a szőnyeg szélén. Kivettem hát gyorsan egy napot és jöttem haza.
Kezdetben teleszórtam a szobákat salátával, hogy majd a kajára előjön. Én meg lapítottam az ágyon, és figyeltem. Semmi. Akkor elkezdtem dolgozni, az íróasztal mellé meg egy hatalmas tükröt tettem és időnként belepillantottam, hogy nem látom-e a hátam mögött a szőnyegen falatozni valamelyiket. Hát nem láttam. Délután hasoncsúszva benéztem mindenhová ahová lehetett, sehol nem láttam. Naná, mert a szökött hörcsög - mint később kiderült - valahogy a szekrénysor mögött szeret tartózkodni.
Így érkezett el a kora este meg ez én bejegyzésem ide a Morgóba. Hogy nincs jó hangulat, így az írás sem megy. Úgy 9 felé a feleségem szólt, hogy látta az egyiket az erkély ajtó előtt. Gyorsan áttelepítettem a csapdát a másik szobába, lekapcsoltam a villanyt aztán úgy negyed óra múlva ott csücsült a lelkem a hűtő alsó dobozában, ami viszont most a hörcsög csapda szerves részét képezte. Hát én nagyon boldog voltam, de szerintem ő is. Csak még nem tudta miért. Mert ahhoz a szekrénysor mögötti szabad élethez képest szerintem azért biztos jobb a tiszta forgácsban sétálgatni, jókat eszegetni, játszadozni a tesókkal. Mert 24 órája már nem evett szegény. És főleg nedvességhez sem jutott. Gyorsan beraktam hát a fiókba és beélesítettem újra a csapdát. Ugy félóra múlva megvolt az újabb hörcsi is. Ez volt a harmadik. A negyediket ma reggel fogtuk meg, szintén a csapdával. Előtte volt szerencsém látni szegényt a szekrénysor tetején is szaladni, biztosan nem értette ezt az egészet. A szekrénysor teteje kicsit megviselte, óorákig tisztogatta még magát, amin nem csodálkozom. Nem tudom ki hogy van vele de mi nem töröljük hetente.
Reggel aztán összepakoltam őket és irány az állatkereskedés. Korábban le volt már beszélve, meg volt nekik a hely is. Egy szép nagy akváriumban van mind a nyolc. Este hazajöttem és helyreállítottam az eredeti állapotot. Hankisss mester könyve fölkerült a könyvespolcra, a lexikon is társai mellett pöffeszkedik. Meg is értem, hogy fenn hordja az orrát, életében egyszer végre használható volt valamire. A Hörcsi meg csak alszik meg alszik, nyilván neki is elege volt már ezeknek a taknyosoknak a vircsaftolásából. Hol a fülét rágta valamelyik, hol meg rajta aludtak, levegőt is alig kapott tőlük. Ma 4 hete Mindenszentekkor kezdődött a nagy kaland. Immáron vége. Újra ketten vagyunk. Úgy értem, hogy hörcsögileg.:)
