HTML

Morgómedve

Friss topikok

  • Gyula Turcsán: Pötyi az anyukája révén az unokatestvérem volt! Nem volt könnyű élete, de örülök, hogy a gyerekek ... (2023.03.13. 19:46) Emlékezés Dr. Anóka Izabellára
  • FlashFWD: és még egyszer: info. :) késő van, na! (2021.02.01. 23:19) Summa summarum vagy Szumma szummárum?
  • Morgó Medve: @g.dani: Kedves Galya, szép kis kalamajkát okozott Magánál ez a generátoros üzem. Úgy látom azért ... (2019.01.03. 09:11) Morgolódás porszívó teljesítmény ügyben
  • exbikfic: @Morgó Medve: Köszönöm, igyekszem, bár most már jó ideje éppen a kedvetlenség szakaszában vagyok. ... (2018.11.30. 21:35) Egy blog vége
  • Morgó Medve: @vajgerpeti: Én már cimbora elég sokszor kapcsolom ki a magam képcsöves televízióját. A beszélgeté... (2018.11.18. 17:58) A LED projekt vége

Honnan is tudok én ilyen jól oroszul? (Béla. 7.rész)

2007.12.02. 10:47 Morgó Medve

Rövid kis kitérő után folytatom a kazahsztáni élményeimet. Sok olyan élményünk volt amin jót nevettünk akkor. Voltak közöttünk olyanok is, hogy dacára a 10 év tanulásnak egy épkézláb mondatot nem tudtak oroszul összehozni. Ilyen volt Béla is. Igaz, így nem hívta senki, de nem írhatom ki, hogy hívtuk, az F betűt meg - ami a becenevére utalt - egyéb okból nem szeretném használni, maradok hát a Béla mellett.

A legemlékezetesebb az volt amikor véletlenül ráesett egy tégla Béla lábára. Lehúztuk a csizmát, láttuk, hogy a nagylábujja vérzik, hívtuk hát az egyik ukrán srácot aki medikus volt úgy a harmadév tájékáról az ő dolga volt ellátni bennünket ha netán orvosi segítségre szorultunk. Jött is a maga kényelmes tempójában, megnézte és elment valahová majd visszatérve megtörölte Béla lábujját egy gézzel majd beszórta valami porral és azt mondta: "Vszjo". Ami ebben az esetben azt jelentette, hogy kész. Hogy részéről az elsősegélynyujtás véget ért, le van zárva, Béla munkaképessé és gyógyultá lett nyilvánítva. Béla viszont hangosan méltatlankodott, persze magyarul, valahogy így, hogy: "Ez neked vszjo baszd meg, ez neked vszjo?" Én itt vérzek el, nem tudok járni se ez meg neked baszdmeg vszjo? A srác persze nem sokat értett belőle, csak hümmögött meg a vállát vonogatta majd otthagyta Bélánkat.

A másik ilyen bélaság volt mikor egy reggel már készültünk munkába, mikor ez a 150 centiméteres 45 kilós ember megjelent, egyik lábával csupaszon, másikon egy papuccsal és kezében egy azaz egy darab csizmát tartott és barátságos hangnemben érdeklődött az ukránoktól, hogy: "Kto zabrálta el a szapahíjaimat?"

Csak a fiatalok kervért jegyzem meg, hogy a zabrálás az a magyar nyelvben teljesen elfogadott szó, eltulajdonítást jelent és a felszabadító szovjet hadsereg katonáihoz kötődik. Van is egy vicc ebből a kategóriából, miszerint a katona valahol szerez egy darab húst, bedobja az angol wc-be, hogy megmossa. A láncot meghúzva látta, hogy a hús eltűnik, mire méltatlankodva megszólalt: "Zabráló masina eszty, kultura nyet?" Ami azt jelenti, hogy zabráló masina van, kultúra meg nincs?

Eme rövid nyelvlecke után térjünk vissza Bála síránkozásához. Tehát a szapahi meg csizmákat jelent. Vagyis Béla az iránt érdeklődött, hogy ki a fene vitte el a csizmáját. Az ukránok már csak nevettek ezen és segítségükkel viszonylag hamar megkerült a csizma is.

A következő történet Báláról egy vasárnap délutánhoz kötődik. Elvittek bennünket egy közeli faluba, hogy egy kis kultúrprogram is legyen. Itt délután egy szabadtéri bál volt ahol jobbára a fiatalság táncolgatott, ottani szokás szerint lányok is egymással. Mi ezt egy kicsit furcsállottuk, ezt már 1971-ben mégsem lehetett a háborúra fogni, hogy sok férfi elesett a fronton. Nem is nagyon mertünk közeledni a lányokhoz csak egy csoportban nézelődtünk, egyedü Béla ment el kicsit távolabb, ahol aztán szóváltásba keveredett valami helybéli orosz vagy ukrán legénynel. Ami azért eléggé érdekes lehetett, mert mint mondtam Béla orosz tudása megrekedt valahol az általános iskola hatodik osztályában. Mi már csak arra figyeltünk fel, hogy Béla megszaporázva lépteit megindul felénk, utána még szitkozódba a helybéli fiú. Na most belőlem már ekkor is kitelt volna két Béla is, így aztán azt gondoltam közéjük állok, talán ettől visszahőköl. De nem hőkölt vissza, hát én is sietősebbre fogtam a dolgot. A pofa meg most már hagyta Bélát a fenébe, éngem tekinett célpontnak. Hát sajnos mire tájékoztattam volna, hogy diplomáciai bonyodalom lesz belőle he éngem seggberúg a dolog megtörtént. Többre nem volt lehetősége, mert lefogták és elvitték valahová. Nem tudom, hogy tudták meggyőzni, hogy mi barátok vagyunk, de innentől fogva azért menekültünk előle, hogy ne ölelgessen bennünket és ne halmozzon el bennünket csókjaival. Én arra már nem emlékszem vágülis táncoltunk-e vagy nem, bennem csak ez maradt meg, ma már vidám emlékként.:)

Bélával történ még valami, ez már az akkori Leningrádban. Egy kollégiumban laktunk, ami egy modern kollégium volt, természetesen angol WC-vel. Amiről hiányzott az ülőke, persze közegészségügyi okokból és csak a porcelán rész maradt meg, arra kellett felguggolni. Mi ezt a dolgot úgy hidaltuk át, hogy ujságpapírból körben beburkoltuk a porcelánt. Nagyon praktikus volt, egyrészt nem volt hideg, másrészt pedig mégicsak ücsörgött az ember. Az ajtók már elkallódhattak valahol. Vagy soha nem is voltak.

Egy alkalommal Béla barátunk üldögélt az ujságpapírral otthonossá varázsolt WC-n és nézelődött amikor megjelent egy tagbaszakadt orosz és megrőkönyödve kérdezi Bélát, hogy "Sto tü gyéláes?" Ami azt jelenti, hogy mit csinálsz? Béla oroszul nem tudván tenyerével lefelé mutatva - kicsit az ágyéka felé -, mosolyogva mutatta, hogy mit csinál. Erre az orosz lerántotta a WC-ről, felpattant a csészére és leguggolva jelentőségteljesen mutatta a tenyerével ugyanúgy mint Béla, hogy "Tak". Ami azt jelentette, hogy így kell csinálni. És leugrott a csészéről. Erre Béla újra leült a WC csészére és ugyanúgy mint előtte, mosolyogva mutatta, hogy "Tak". Én már nem emlékszem mi lett eme tartalmas párbeszéd vége, emlékezetem csak idáig terjed. De elképzelhető, hogy egy darabig még elvitatkozhattak, hogyan is kell a WC-t használni.:)

4 komment

Címkék: Honnan tudok én oroszul?

A bejegyzés trackback címe:

https://morgomedve.blog.hu/api/trackback/id/tr775181495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kanga 2007.12.04. 11:15:57

Hát én jókat nevetgéltem ezeken a történeteken, de nekem is van egy, azt hiszem Te fogod értékelni. A 80-as évek elején mentünk koncertezni, Moszkvában a Rosszijában laktunk. Jött velünk egy ismert m. zeneszerző is és ő mesélte el egyik este a liftben a történetet. Néhány évvel korábban szintén Moszkvában egy magyar kulturális delegációval járt,meg 2-3 másik zeneszerzővel. Reggel korán kellett kelniük és szólni akartak a Gyezsurnajának, aki ugye emeletenként volt a "porta". Egyikük állitotta,h. majd ő elintézi, mert tud annyit oroszul. Oda is ment a hölgyhöz és ezt mondta: "Tavaris Szopornyica, pity csasz, brrrrr..." és a kezével próbálta mutatni a ötöst és a berregő órát. A Gyezsurnaja (akiből hirtelen kutyabetegség lett:o)) csak nézett, nézett mit csinál az a férfi, na és milyen nyelven mit is mondhat..A társai meg fetrengtek a röhögéstől. Arra nem emlékszem, hogy végül hogy sikerült felébrednie reggel a társaságnak:o)

vajgerpeti 2007.12.05. 20:45:45

Kedves ifjú olvasóink! Öreg Morgómedve élményeihez hozzáteszek néhány rövid adalékot. Három és fél hetet töltöttünk le a nagy testvérnél 1973-ban üzemi gyakorlat ürügyén és vészesen közeledett a hazautazás napja. 4 nap Leningrádi városnézés után közölték velünk hogy Moszkvában számunkra nincs kollégiumi szállás mivel éppen nyári Universiade döntő volt, így maradjunk még 4 napot továbbra is a Néva parti városban. Ahol az Aurora nevű betonra állított hajón éppen több napig tartó vühodnij gyeny volt- (kimenő nap)szóval be volt zárva, így nem tudtunk felosonni a fedélzetre. De mivel hazautazni csak Moszkvából lehetett úgy döntöttünk hogy az utolsó éjszakát akár az utcán is kibírjuk elutazunk Moszkvába. Így egy éjszakát a Krasznaja Sztrela ( vörös nyíl) expresszvonaton töltve hétfőn reggel megérkeztünk Moszkvába, ahonnan másnap reggel indultunk a Tisza expresszel haza. Estére kiderült hogy nyigyaleko van szállás. Odamegyünk majd este. Metrón egy óra, majd trolibuszon még másfél. Rajtunk kívül egy 20 fős NDK beli egyetemista volt a 6000 személyes kollégiumban, meg az állandó lakók a csótányok. Előtte egész nap csellengtünk a városban, de a nagy vezért nem láthattuk a mauzóleumban mert remonton (karbantartás) volt. Szóval ekkor kapott új öltönyt meg friss aszfaltot a bőre alá. Én elmentem a Lenin stadionba megnézni az Universiade atlétikai döntőit, kemény egy rubel belépőjegy megvásárlása után, de a végén minden kijárat zárva volt amikor elindultam volna a Balsój( Nagyszínház)felé a randevúra, ahonnan mentünk volna a szállásra. Ha a tévések nem mutatják meg a menekülő utat a stadionból kifelé egy rejtekajtón talán még most is ott lenne a csontvázam. De délelőtt még volt egy megrázó élményünk a Kremlben. Megnéztünk mindent amit kellett cár ágyú és cár harang,és egyszer csak elveszett a csapat egyik tagja, Kovács Böske. Hosszú várakozás után minimum egy fél óra lehetett fülig érő szájjal előjött és a következőket suttogta: ne haragudjatok, de találtam egy igazi angol WC-t ülőkével és eddig fészkelődtem rajta. Most már akár hazáig is kibírom. Harkovban a Gigant kollégiumban (létszán 20.000 fő, a menza neve pedig Buchenwald volt), szintén volt ilyen mellékes, de hogy ne tudjunk letelepedni és elmélkedni, a csésze síkjáig fel volt falazva, így csak guggolni tudtunk felette, és a papírt pedig egy fedeles kosárba kellett használat után rejteni, mert a csatorna ettől eldugult volna. Ezt az illatos halmazt pedig minden reggel a gyezsurnaja egy 6-os kályhához hasonló égetőműben a helyszínen megsemmisítette. A vonaton pedig kedden reggel az utolsó üveg barack pálesszel megvesztegettük a kalauzt, hogy engedjen felszállni a vonatra, mivel a Harkovból lefoglalt hálókocsijegyünk szerinte csak Kievtől érvényes és ott fog felszállni 20 magyar egyetemista. Közöltük vele ha ez a 20 ember jön, mi Kievben leszállunk és onnan gyalog megyünk a határig, hiszen az onnan nyigyaleko, csak 1200 km. Így azután két nap vonatozás után szerencsésen megérkeztünk Debrecenbe.

Morgómedve · http://morgomedve.freeblog.hu 2007.12.05. 22:07:10

Hát én most csak Kangának reagálnék, 10 perc mulva egy román filmet nézek meg a Dunán, Vajgerpeti, Téged most csak elolvasnálak. Hát az a Szopornyica tényleg elég oroszosan hangzik, első blikkre nem is esett le a tantusz, hogy kutyabetegség.:) Ezek a gyezsurnaják nagyhatlamú menyecskék voltak, elképzelem amint bámult a magyar zeneszerzőe. :)) Meg azt is amint mondja a többiek meg majd' megfulladnak a nevetéstől.:)

Morgómedve · http://morgomedve.freeblog.hu 2007.12.08. 07:34:24

Kedves Vajgerpeti barátom, kicsit kések a reagálással de szakest szakest hátán az estéim mostanában az egyetemen telnek, igaz a nappalok is de azok meg munkával. Na barátom mi azért el tudnánk mesélgetni egymásnak a régi szovjet viszonyokról.:) Meg még jónéhányan az olvasók közül.:)Elég nehezek voltak, de fiatalok voltunk, bírtuk a gyűrődést. A guggolós WC-ket, a csótányokat, a nyegleséget. De azért sok jó is volt. Mert ha nem voltunk éppen függőségi viszonyban az emberekkel, igen tudtak szeretni minket magyarokat. Meg kicsit irigyelni. Mi már akkor szabadon utazhattunk, igaz csak a szocialista országokba, amikor ők még sehová. Irigyeltek is minket, mint az akkori szovjet polgárt kellett volna annakidején, ahogy Majakovszkij is megírta a "Vers a szovjet útlevélről "című versében. Az ínyencek kedvéért először oroszul: "Читайте,завидуйте, я гражданини Советского Союза." Azaz magyarul: "Olvássátok, irigyeljetek, én a Szovjetunió polgára vagyok". Hát akkor ők irigyeltek mindket.:) Szép napot mindenkinek:)
süti beállítások módosítása