Lassan vége a Karácsonynak is. Akiknek olyan a munkájuk holnap újra dolgoznak, mi meg a szerencsésebbek lazsálunk tovább. És esszük a karácsonyi maradékokat. Hálistennek az erkélyen hideg van, sokáig elállnak az ennivalók. Nekem is van ott néhány ínyencség, igaz nem a maradékok kategóriájából.
Úgy adódott, hogy 24-én egy rövid időre benézhettem a fóti Cora áruházba. Ahová ha a megfelelő bejáraton megy be az ember mintjárt jobbra ott van egy "Arbat" nevű boltocska, ahol csupa orosz dolgot lehet kapni. Úgy értem, hogy enni- és innivalókat. Ez egy bolthálózat, van üzletük a Mammut mellett is a Széna téren, meg a Keleti közelében is valahol közel a Garay térhez. Sőt azt hiszem Törökbálinton is. A Széna tériben már voltam, ebben a fótiban most voltam először. Nem igazán esik nekem útba.:)
A boltba tulajdonképpen füstölt makréláért ugrottam be. Hát ezt még a miskolci Corában sem lehet kapni. Szép nagy testes haldarabkák ezek, persze már konyhatiszták, nem kell őket belezni meg a fejük sincs már meg. Nagyon kellemes illatuk van, az ízük is fenséges. Ínyencebb hajlamú olvasóimnak jó szívvel tudom ajánlani, bár nem olcsó dolog. Kilója 2500 Ft. Ami azt jelenti, hogy darabja 1100 Ft körül van. Aztán vettem grúz fűszerkeveréket, egy pasztaszerű valami amit a sült húsokhoz lehet felhasználni. Akartam még venni a híres nevezetes orosz mustárt is de sajnos nem volt sok időnk, így elfeljetettem. Volt még sózott hering is konzervdobozban, hát ezt drágállottam. 1200 forintért kaptam volna vagy öt darabot, hát ezt olcsóbban megveszem a miskolci Corában. Legalábbis addig amíg a halas részleg vezetőjét le nem cserélik. Amit érthető okokból nem szeretnék, mert oda lenne az én hering forrásom is. Vehettem, volna még igazi orosz kaviárt is, de ennek ára már tényleg nem az én pénztárcámhoz van szabva. Volt vörös kaviár is csendes óceáni lazacból és fekete kaviár, gondolom kaszpi tengeri tokhalból.
Bár a Volga partján vagy 20 éve ettem én ugyanilyent. A halat előttem fogták ki, aztán szorgos asszonykezek hártyátlanították, tisztították és sózták és mire véget ért a rövid volgai csónakázásunk már az asztalon is volt egy nagy tálban. És persze mellette a vodkás üveg a megfelelő számú pohárral. Vendégek voltunk, hoztak-vittek bennünket, ami nagyon jó volt, különösen a hazavitel. Bár nem ittunk túl sokat de jó volt elnyúlni a mikrobuszban, és a szálloda előtt kiszállni belőle.
Visszatérve a füstölt makrélákra, ideiglenesen az erkélyen várják sorsuk beteljesülését, egyelőre a hétfői maradékokkal küzdünk. Aztán talán holnap este jön el az idő amikor sort kerítek rá, hogy megkóstoljam legújabb szerzeményeimet. Biztos vagyok benne nem fogok csalódni.:)
