HTML

Morgómedve

Friss topikok

  • Gyula Turcsán: Pötyi az anyukája révén az unokatestvérem volt! Nem volt könnyű élete, de örülök, hogy a gyerekek ... (2023.03.13. 19:46) Emlékezés Dr. Anóka Izabellára
  • FlashFWD: és még egyszer: info. :) késő van, na! (2021.02.01. 23:19) Summa summarum vagy Szumma szummárum?
  • Morgó Medve: @g.dani: Kedves Galya, szép kis kalamajkát okozott Magánál ez a generátoros üzem. Úgy látom azért ... (2019.01.03. 09:11) Morgolódás porszívó teljesítmény ügyben
  • exbikfic: @Morgó Medve: Köszönöm, igyekszem, bár most már jó ideje éppen a kedvetlenség szakaszában vagyok. ... (2018.11.30. 21:35) Egy blog vége
  • Morgó Medve: @vajgerpeti: Én már cimbora elég sokszor kapcsolom ki a magam képcsöves televízióját. A beszélgeté... (2018.11.18. 17:58) A LED projekt vége

Honnan is tudok én ilyen jól oroszul? (Ismét Moszkvában. 13.rész)

2008.01.22. 15:10 Morgó Medve

Egy év telt el, ezalatt azért jó néhány levelet megírtam. És közben járt az agyam, hogy lehetne kijutni nyáron Moszkvába? Az építőtábor már nem ment, elég nagy volt rá az igény én meg ugye már voltam. A tanszéken megtudtam, hogy ebben az évben a mi tanszékünk Lengyelországba szervez termelési gyakorlatot, a szomszéd tanszék megy a Szovjetunióba. Pech. Már kezdtem magam beleélni a gondolatba, hogy nem jutok ki, mikor hírét vettem, hogy a szomszéd tanszék vezetője a szakvezető tanszékem vezetőjénél - későbbi főnökömnél - járt, hogy engem kikölcsönöznének nyárra Moszkvába a termelési gyakorlatra. Hát ha minden álmom ilyen könnyen teljesülne nem szólnék egy szót sem.

Valóban, néhány nap múlva hívatott a tanszékvezető, hogy a többiek Lengyelországba mennek de én a Szovjetunóba. Hát mit mondjak? Nem nagyon tiltakoztam. Megnyugodva hagytam el a tanszéket, minden rendben, jó egy hónap múlva Moszkvában leszek.

Akkor olyan konstrukciók voltak ezeken a cseretermelési gyakorlatokon, hogy 8 hallgató és 2 tanár alkotott egy csoportot. Nálunk ez úgy módosult, hogy egy tanár volt csak, a másik helyét én töltöttem be mint tolmács, vagy valami ilyesmi. Tehát én tudtam oroszul olyan szinten, hogy le tudtam fordítani az idegenvezetők meglehetősen gyors - előre betanult - szövegeit. Ebből aztán apróbb-nagyobb félre fordítások is adódtak. Mint például a Kremlben esett meg egy alkalommal. Jó későre járt már, az én fejem zúgott az egész napi fordítástól, aztán az egyik képnél a kis idegenvezető lágy valami szövegkörnyezetben azt mondja, hogy "ivángélija", na mondom, ezen a képen meg Iván Géliját láthatjátok. Aztán csendben megjegyezte valaki, hogy "Mitya, ez nem azt mondta az elébb, hogy evangélium?" "Hát az bizony lehetséges"- mondtam én kissé fáradtan, na persze hatalmas nevetés közben. Persze ez alkalommal is végignéztem mindent amit előző évben. Megnéztem Vlagyimir Iljicset, ekkor emelte égnek Benza a kezeit mikor elszedték a vodkáját, az összes forradalommal kapcsolatos emlékhelyet, múzeumokat, képtárakat, és persze azt a 2 helyet is felkerestük több alkalommal, ahol Moszkvában sört lehetett kapni. Persze nem említem az éttermeket, ott lehetett mindig, már ha be tudott jutni az ember.

Tehát én voltam a másik "tanár", darab-darab alapon. A tanár úrral osztoztunk a szobán. Később ebbe az osztozkodásban alkalmanként - még ha rövid időre is - egy harmadik fél is részt vett, az én legnagyobb örömömre. Persze ezt a harmadik "felet" fényes nappal is elég nehéz volt fölcsempészni a szobába, a szovjet kollégiumok portáin igen éber öregasszonyok őrködtek a szocialista erkölcs maradéktalan betartásán. Csak semmi elhajlás, hagyjuk a szexualitást a hanyatló imperialista nyugat ópiumának. Valahogy így mondta Virág elvtárs Pelikánnak, már nem emlékszem pontosan. Hát igen, elég éberek voltak ezek az öregasszonyok de mi meg mindig voltunk nyolcan-kilencen mikor megjöttünk és már többnyire velünk volt ő is, akit aztán közrefogtunk és szépen felvittünk. A fiúk egy kicsit pihentek a nehéz szakmai program után aztán mentek tovább élvezni a világváros forgatagát, meg a jó hideg sört a Gorkij parkban. Mi meg kettesben elbeszélgettünk még egy darabig, örültünk a hosszú idő utáni együttlétnek aztán mi is elmentünk valahová.

Na de ne vágjunk a dolgok elébe, térjünk vissza a megérkezéshez. Június 6-án érkeztünk Moszkvába, pont a születésnapomon. Tánya tudta ezt és az első találkozásunk alkalmából felpakolva érkezett. Volt torta, virág, könyv meg valami egy kis fonott demizsonban, lehetett úgy 3 deciliternyi. A nagy izgalomban, hogy egy év után újra itt vagyok nem nagyon figyelhettem, meg az ajándékok is lekötötték a figyelmemet, így az maradt meg az emlékezetemben, hogy valami likőrféle lehet benne. Később elindultunk mind együtt. Hová megy először az ember ha megérkezik Moszkvába? Hát persze, hogy a Vörös térre. Jó nagy tér, hangulata van, meg lehetett nézni az őrségváltást a mauzóleum előtt, meg a kazah, üzbég meg az Isten tudja milyen nemzetiségű lánykákat amint egymás derekát átkarolva fényképezkednek a kitelepült fényképész előtt. Szép moszkvai emlék lesz ez ha majd hazatérnek kis falujukba valahol Közép-Ázsiába. Itt aztán a fiúk elköszöntek tőlünk sejtelmes vigyorgással, mi meg elhúztunk valami éttermet keresni ahol megejthetjük a születésnapi vacsorát.

Stílszerűen a grúz éttermet választottuk, ott van mindjárt Jurij Dolgorukij szobra mellett, aki azzal érdemelte ki ezt a szobrot, hogy megalapította Moszkva városát. Az étterem neve akkortájt "Aragvi" volt, gondolom most is így hívhatják. Kering is egy vicc - a grúzok sem mentek a szomszédba egy kis nacionalizmusért - miszerint két grúz kijön hajnal felé az étteremből, felnéz az egyik a szoborra és szerényen megjegyzi, hogy "Azért okos ember volt ez a Jurij Dolgorukij, nézd milyen gyönyörűszép nagy várost épített itt az "Aragvi" körül.

Persze a bejutás nem volt könnyű de az ajtónállónak pár rubelt odadugva már nem volt annyira reménytelen a helyzet. Be is jutottunk jó 10 perc múlva. Ettünk mindenféle grúz ételeket, ittunk grúz konyakot és orosz vodkát, mit mondjak? Jól éltünk. Közben beszélgettünk, meg-megsímitva egymás kezét. Persze csak diszkréten, az öntudatos szovjet ember nem viselte a nyilvános érzelem nyilvánítást. Még ilyen szinten sem.

Estefelé sétáltunk a Moszkva folyó partján. Mivel nem volt a közelünkben aki az erkölcseinkre vigyázzon töredelmesen bevallom, mi bizony időnként meg-megálltunk, aztán folytattuk tovább a sétálást. Sőt még a Szokolnyiki parkba is elmentünk ahol kedvenc padunkat is megkerestük. Így ment el az utolsó metró is. A következő reggel 6-kor indult. Annyi pénzem már nem maradt, hogy taxival menjek haza, igy az éjszaka közepén elkísértem a kollégiumig, utolsó 3 rubelemet a portásnak adtam, én meg a park árnyas fái alatt vártam meg az első metrót.

Hazaérve vágytam valami finom dologra, nekiláttam hát tortát enni. Ekkor már szobatársam is felébredt, ő is beszállt a torta evésbe. Álmosan eszegettem a tortát miközben szemem a szekrényben lévő fonott demizsonra tévedt. Na, ez kell nekem - gondoltam - jó finom likőröcske. Jól meghúztam, aztán úgy a harmadik korty után kezdtem érezni, hogy ez nem az lehet amire én gondoltam. Hát nem is. Ez bizony egy lengyel gyártmányú borotválkozás utáni arcszesz volt. Később itthon is láttam az illatszer boltokban. Kissé utálkozva nézegettem az üveget, de ami lent volt, az már lent volt. Nagyokat nyeltem, meg morogtam közben. Aztán innentől nem volt se eleje se vége vége a viccelődésnek, hogy "Mitya, nálatok azért nem sok WC illatosító kell mostanában".:) Mintha egyáltalán lehetett volna kapni azokban az időkben. Közben eljött a reggel és és mi elkezdtük dolgos hétköznapunkat. Történetesen az egyetem megtekintésével.

Ezek után tekintsünk meg egy képet arról a nyárról.

A mai laza erkölcsök talán már megengedik a pizsmában való mutatkozást nagy nyilvánosság előtt. Szerénységem álmosan, rögtön ébredés után.

Szólj hozzá!

Címkék: Honnan tudok én oroszul?

A bejegyzés trackback címe:

https://morgomedve.blog.hu/api/trackback/id/tr365181522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása