Na persze még nem a ház előtt, csak a szupermarketekben. Tulajdonképpen már a Corá-ban felfedeztem a nagy lehetőséget, hogy viszonylag olcsón, mondhatni ingyen tudom finomságokkal meglepni a Hörcsimet. Észrevettem ugyanis, hogy ha valamelyik zöldségen sok a zöld és azt a kedves vevő nem óhajtja hazacipelni a mérlegelő alkalmazott levágja és beledobja egy ládába, ami direkt erre acélra lett odarakva. De letépheti a kedves vevő is, ezért távolabb is el van helyezve néhány ilyen szemetes. Ami jó dolog, mert mégsem az alkalmazott mellett kell belenyúlnom, hogy néhány karalábé-, káposzta- vagy kelkáposzta levelet kivegyek.

Persze meg is vehetném, de úgy lennék vele mint az egyszeri grúz gyerek, mikor megkérdezte az apját, hogy "Apám tudnánk-e mi egy Volgát venni?" "Hát tudni éppen tudnánk fiam, de mit kezdenénk azzal a sok vízzel?" A fiú ugyan a kocsira gondolt, míg az apa a nagy folyóra. A fiatalok számára mondom, hogy a grúzoknak a szocializmus keretei között is sikerült meggazdagodniuk, a vicc nyilván ennek kapcsán született.

Szóval ott tartottunk, hogy mit kezdtem volna én egy egész káposztával, karalábéval, netán kelkáposzta fejjel? Húsevő vagyok én nem vegetáriánus, hát semmit. Szegény Hörcsinek meg fél évig elég lett volna. Igy hát vállaltam, hogy kiveszek néhány levelet a kukából. Számolva azzal, hogy, hogy meglátnak, netán a hallgatóim is, és elterjed a kollégiumokban, hogy M. tanár úr kukázik a Corában.:) Így aztán igazán ritkán szántam el magam a dologra. Kimondottan akkor ha igazán szép húsos és zöld levelek mosolyogtak vissza rám a szemetesből. Ilyenkor is igyekeztem minél hamarább túlesni a dolgon abban reménykedve, hogy nem lát meg senki.

Most néhány napja viszont újabb aranybánya nyílott meg számomra: egy Lidl áruház nyílott ugyanis az egyetem szomszédságában. Elmentem, körülnéztem és itt is megtaláltam a jellegzetes gyűjtőedényt. Csak van ám egy probléma: itt aztán egyetemisták százai hemzsegnek, itt aztán kockázatos belenyúlni a kukába. Azt meg mégsem írhatom ki magamra, hogy a hörcsögnek lesz. Nincs más hátra, ismerkedni kell az alkalmazottakkal. Az első lépeseket megtettem, az egyik ifjú hölgy már megengedte, hogy néhány karalábéról letépdeshessem a leveleket. Kezdetnek nem rossz. Úgy érzem kedvezően alakulnak a dolgok. :)