Hát megint véget ért a balekoktatás. Ha valaki nem tudná arról van szó, hogy az elsős hallgatóink a felsőbb éves firmáktól különféle feladatokat kapnak, amiket ha sikeresen végrehajtanak balekvizsgára mehetnek és ezután a balekkeresztelő szakestélyen megkeresztelik őket.
Nekem ez minden évben egy jó időszak szokott lenni mert a felsősök tudják, hogy szeretem a hasamat ezért gyakran olyan feladatot adnak ki ami például abból áll, hogy süssenek nekem palacsintát meg ilyesmi. Tavaly is írtam erről, itt lehet újra elolvasni. Bár annyira azért nem volt jó, hogy érdemes lenne újraolvasni, de hátha.:)
Hát idén nehezen akart beindulni a dolog. Az első hallgató - egy fiú -, azt a feladatot kapta, hogy diskuráljon el velem a csülökfőzés termodinamikájáról. Persze ez a feladat sem véletlenül lett kiadva, nyilván valamikor előadáson - mikor a szemek már vészesen kezdtek lecsukódni - elmesélhettem nekik, hogyan is gyulladt ki egyszer nálunk a csülök a gáztűzhelyen. Persze az archívumban itt ez is fellelhető.
Hogy visszatérjek az eredeti témához az első ez a fiatalember volt, akin mikor belépett egyből látszott, hogy balekfeladat ügyben látogatott meg bennünket. De sajnos az is látszott, hogy nem hozott semmi ennivalót magával. Na mindegy - gondoltam - majd jönnek a lányok is a palacsintával. De nem jöttek. Jött helyettük egy magas fiatalember. Már nem is lepődtem meg, hogy megint nem lesz evés. Sőt, nem hogy evés nem lesz, hanem éppen ellenkezőleg, némi testmozgásra látszott kilátás. Ő ugyanis azt a feladatot kapta, hogy tanítson meg engem kosarazni. Hm, nem lesz könnyű dolog - gondoltam. Ezt már K.T. - egykori tornatanárom - is megpróbálta 1964-ben Esztergom-Kenyérmezőn, neki sem sikerült. Pedig akkor csak olyan 70 kiló lehettem. De hát a balekfeladat az szent dolog, mondtam hogy oké lemegyek a pályára. Rákérdeztem az öltözetre is. Hát valami sportos - mondja az ifjú kolléga. Hajaj - gondoltam - ez kicsit ciki, nem szoktam én levetkőzni hallgatók előtt. Aztán mikor meghallottam, hogy videóra is kell venni a dolgot majdnem visszaléptem. Aztán megint arra gondolatm, hogy a balekfeladat szent dolog és ráálltam a dologra. Meg is történt. Igaz még egy apró homokszem került a gépezetbe: az öltözőbe nem engedtek be bennünket így az udvaron vettem magamra a tornanadrágomat ami történetesen a nyáron akciósan beszerzett shortszerűséggel volt azonos. Magamra húztam még egy pólót is és már mentünk is a palánk alá. Nem részletezem a dolgokat, néhány percig próbálkozott velem a fiatalember, én meg igen nagy igyekezettel próbáltam utána csinálni a különféle ziccereket vagy micsodákat. Közben egyvalaki videóra vette, míg a néhány fős szurkolótábor élvezte a nem mindennapi látványt. De aztán ezen is túl voltunk és sajnálattal állapítottam meg, hogy ebben a "szezonban" még egy palacsinta sem ment le a torkomon.
Aztán végre hétfőn eljött az én napom is. Az egyik lány azt kapta feladatul, hogy hozzon nekem zsíros kenyeret hagymával és beszélgessünk el a fitnesszről. Hát én is adtam valamit az ebédhez, ugyanis a vasárnap vásárolt egyik heringet bedobtam a "közösbe". Jött vele egyik tankörtársa is, így már hárman voltunk. Persze a halat nem nagyon eszegették ezek a lányok, így én is inkább a zsíros kenyeret tömtem magamba. Ez volt hétfőn, aztán a hét közepén filmekről kellett beszélgetnem, de úgy hogy ki is kölcsönöztem és végül eljött a palacsintázás ideje is. Összességében nem volt rossz de tavaly kétségtelen több volt az evés és kevesebb a mozgás, csevegés. De legalább Norbit meg Rékát jól kibeszéltük.:)
Aztán tegnap volt az utolsó előadás, én tartottam. Kicsit fáradt voltam, reggel még órám volt, napközben Pesten voltam egy ülésen, ennek ellenére azt hiszem sikerült hoznom az elvárt formámat. Na ja, nekem könnyű. Mikor 120 szépen kiöltözött fiatal eljön a II-es előadóba, hogy engem meghallgasson naná, hogy inspiráló. Formában is voltam hálistennek. Jó hangulatban szálltam be hazafelé a kocsiba és ez a hangulat eltartott még egy darabig. Egészen addig amíg el nem aludtam.:)
