Hideg van. Itthon még nem annyira, de a tanszéken már igen. Nem nagyon, egy kicsit. Lehet, hogy csak érzéki csalódás - hallva a gázcsap elzárását a televízióból - de lehet, hogy tényleg kicsit lejjebb van csavarva a hőmérséklet szabályozó gomb. Gomb ide, gomb oda, az utcán közvetlenül érezhetjük a hideget, aztán ha reggel kinézek az ablakon a hőmérőről is leolvashatom a kemény mínuszokat.
Persze nekem könnyű, én a meleg szobából olvasom le a hőmérőt, igaz nem kis pénzembe fog ez nekünk kerülni. Azt mondja a rádió, hogy ha sokáig így marad hetente olyan 2.500 Ft-al nőhet meg a fűtés számlánk. Ami havonta olyan 10.000 Ft. Szép kilátások mondhatom. Eddig sem volt kevés, legutóbb 30.000 körüli összeget fizetünk, pedig még nagyon nem is volt tél. Hallom azt is, hogy az egyedi fűtés sem olcsóbb, 1 köbméter fa 15.000 Ft. Gőzöm nincsen mennyi lehet 1 köbméter fa, illetve ezt sejtem, csak azt nem tudom meddig tarthat ki ha például a család behúzódik egy szobába. De nem kell sokáig törnöm a fejem, mert a rádióban rögtön hozzá is teszik, hogy ha ilyen marad az idő nem sokáig. Persze azt is tudom, hogy sokan nem fognak ezért a fáért fizetni, egyszerűen elveszik onnan ahol van.
Hideg van, de nekünk még csak hagyján. Sokan viszont az utcákon töltik nappalaikat is éjszakáikat is. Ők a hajléktalanok. Ők azok akik télen nyáron a kapualjakban, erdei sátrakban, vagy egyszerűen csak az utcán töltik éjszakáikat. Láttam én már hajléktalant Pesten az Arany János utca elején, ott ahol a Metró állomás van egy középület egyik ablakmélyedésében is lakni. Jó széles ablakmélyedés volt, ha nem is kényelmesen de elfér benne egy ember. Lehet, hogy időnként leesett szegény éjszaka amikor forgolódott, de úgy tűnik ennek ellenére alkalmas helynek találta arra, hogy ott lakjon. Fél 10 tájban amikor a Bányászati Hivatalba mentem már nem volt "otthon" de a paplan és a párna ott volt, meg néhány olyan holmija is amiért nem lett volna kár, hogy ha ellopják. Mert sajnos a hajléktalanok egymást is meglopják. Semmi szolidaritás. Ugyanúgy mint a kukásoknál, azaz inkább guberálóknál. Ha én kiteszem a kuka mellé a még használható ruhadarabokat, az első guberáló aki jön - ha nincsen rá szüksége - bele dobálja a kukába, a mocsokba. És mivel a hajléktalanok egymást is meglopják, nem mennek be a hajléktalan szállóra sem. Inkább megpróbálnak életben maradni a mínusz 10-15 fokos hidegben is az utcán, kapualjakban és aluljárókban. Ami azért nem könnyű. Hiszen ma már nem csak hajléktalanok fagynak meg hanem lakással rendelkező emberek is, akik egyedi fűtésű házakban és lakásokban élnek és nincsen pénzük arra, hogy tüzelőt vegyenek vagy kifizessék a gázszámlájukat. Odáig még nem süllyedtek, hogy lopjanak is, így aztán szépen megfagynak. És ez a szakember szerint is így van.
Ma reggel hallgattuk a Napkeltében ahol Vecsey Miklóstól Hajléktalanokért Közalapítvány Kuratóriumának elnökétől. Minden évben megszedi áldozatait a tél. Addig amíg a rendszerváltás előtt csak néhány emberről lehetett hallani akik megfagytak addig a rendszerváltás óta ez a szám 2000 körül van. Hogy a lakásaikban megfagyó emberekért mit tehetnénk nem tudom. De hogy a hajléktalanokért mit azt sejtem. Azt hiszem kicsit jobban oda kellene figyelnünk rájuk. Főleg azokra akik szemmel láthatóan rosszul érzik magukat, betegek. Ők azok akik hamarosan meghalhatnak ha nem kapnak segítséget. Márpedig segítséget nehezen tudnak kérni. Egyrészt erejük kevés van, másrészt nem biztos, hogy ott lapul a zsebükben a Menhely Alapítvány telefonszáma meg az aprópénz amivel telefonálni tudnának. Meg már sok esetben élni sincsen kedvük. A mi zsebünkben viszont ott van a mobil telefon és mi bármikor felhívhatjuk a Menhely Alapítvány Diszpécser Szolgálatát ahol gondoskodnak arról, hogy segítséghez jusson a beteg, már nehezen mozgó hajléktalan embertársunk. Budapesten ez a szám (1)-338-41-86, Miskolcon 323-260. És hogy máshol mennyi megtudhatjuk ha az ide kattintunk. Ne a mentőket hívjuk, ez nem az ő dolguk, kivéve ha már nagyon le van romolva aki miatt telefonálunk. Én a magam részéről a miskolci számot beírtam a mobilomba, bízom benne, hogy sokan így tesznek mások is. És hogy nem lesz rá szükség.
