Vasárnap reggel végre eljutottam oda, hogy lefényképeztem magam. Nem is magam, inkább a mérleget amint rajta állok. Nehezen tudtam eldönteni mezítláb vagy zokniban álljak-e rá, aztán úgy döntöttem, hogy mégiscsak zokniban leszek, mert egy idő után már úgyis mindenki csak azt nézné milyenek a lábujjaim, erre meg aztán az égvilágon semmi szükség nincs. Aztán elkészült a kép és látszott az is, hogy ez bizony alkalmatlan arra, hogy én dokumentumként ide rakhassam annak bizonyítására, hogy a súlyom vasárnap reggel valóban 119.2 kiló volt. Ami pontosan 6,6 kilóval kevesebb mint amikor a mérlegemet megvettem, azaz nagyjából november közepe óta. De azért, hogy látszódjon a szándék mégiscsak felrakom. Sajnos a mobilom nem szereti a folyadékkristályos kijelzőt, ezért a számokból semmi nem látszik. De gondolom azért mindenki elhiszi nekem, hogy mennyit mutatott.:)

Ha jól számolom ez közel 3 hónap, benne a novemberi-decemberi szakestélyekkel, a december eleji Borbála ünnepségekkel és természetesen az évvégi ünnepekkel. Tehát átlagosan havi 2,2 kiló. Ha ezt sikerülne tartanom 3 hónap múlva elérném a 114 kilót, ami azért nevezetes mert ennyivel vonultam be 18 évvel ezelőtt a Szent Ferenc kórházba egy bizonytalan eredetű árnyékkal a tüdőmön, a szívhez elég közel. Hát első körben ez a cél. Ez a 114 kiló.

Egyébként már nem járom a kínai boltokat extra méretű ingekért, igaz már azok sem a régiek. Nincs már meg a kedvenc eladóm sem aki már jól ismerte a méreteimet, próba nélkül is meg mertem venni azokat az ingeket meg pizsamákat amiket ő adott. Ez a mostani meg igen hamar elintézett legutóbb, úgyhogy át is ballagtam a szomszédban lévő - nem kínai - boltba ahol nem olcsón ugyan, de sikerült inget vennem. Csak egy volt nekik, adtak egy telefonszámot, hogy érdeklődjem majd. Meg is tettem vagy háromszor de nem tudtak adni, azt mondták nem jött. Hát ebben a nagy telefonálgatásban leadtam még egy-két kilót aztán ott tartok, hogy jók rám a régebbi ingeim. Úgyhogy ma már az ingvadászat is a múlté, most már a szekrényből szedegetem elő azokat amiket úgy egy éve már nem tudtam felvenni. 

Úgy tűnik bevált ez a korlátozott kalóriabevitelen alapuló fogyókúra. Kevesebbet eszem, ráadásul azt a kevesebbet is igyekszem nem magas szénhidráttartalmú enni- és innivalókból összeszedni. Teljesen kiiktattam az étrendemből a zsíros sajtokat, csokoládékat. Nagy dolognak kell történnie, hogy én ezekből egyek. Teázni szeretek, csokoládé helyett egy kevéske lekvárt eszem hozzá. Ezt sem engedem meg magamnak gyakran, maximum 2 naponta egyszer. Sört sem nagyon iszom, inkább bort. Néha megengedek magamnak egy-egy "rendesebb" ebéd vagy vacsora előtt egy kis stampedli unikumot, ami belefér a napi kalória keretembe. Erről valahogy nincs kedvem lemondani. Még mielőtt valaki iszákosnak tartana elmondom, hogy egy-két hónapig kitart egy félliteres üveggel. Arról már írtam, hogy a paprikás főtt fej mellett is el tudok menni szemrebbenés nélkül és egy svédasztalos rendszerű étkezést is meg tudok úszni 2 tányérnyi étellel. Biztos tudnék többet is enni, de nem akarok. "Nem kell mindig zabálni!" - mondta Virág elvtárs Pelikánnak Bacsó Péter méltán híres - és szerintem legjobb - filmjében. Így igaz, nekem is ez lett a jelmondatom akkor amikor megvettem azt a bizonyos akciós mérleget. És ez erősödött meg bennem január első napjaiban. Amely mérleget egyébként már nem használom, bár ott van a konyha asztalon. Ma már nagyjából mindenről tudom fejből mennyi kalória, ki tudom számolni mennyit ettem, mennyit ehetek még. Régebben ha eljött a vacsoraidő megvacsoráztam. Ha éhes voltam, ha nem. Ma már ha eljön a vacsora ideje, - ami mostanában délután 5 körül van - akkor annyit eszem amennyire éhes vagyok. Ha nem vagyok éhes nem eszem, vacsora nélkül fekszem le. Most már a kefír is étel, van is benne elég a hűtőmben. Meg reggelente időnként mindenféle pelyhekből meg egyebekből tejjel és vízzel úgynevezett kását főzök. Van ebben minden: búzacsíra, köles, zabpehely, korpa, mazsola, vaníliás cukor és édesítőszer. Egész jó könnyű kis reggeli kerekedik ki belőle. Jó édesre csinálom, ezzel iszom a reggeli kávámat. Egyszerre nem sokat csinálok, mégis két napra elég.Sokszor előfordult mostanában - lévén vizsgaidőszak - hogy 2 felé haza mentem és akkor ebédeltem. Ez egyúttal már a vacsora is volt. Csupán azért mert ez az ebéd egy kicsit bővebb vot mint egy fogyókúrás ebédnek lennie kellett volna. Ma már tartózkodom attól, hogy 5 után egyek valamit. Általában ez sikerül is.

Tegnap hajlottam el először január eleje óta. Ugyanis a kollégiumban voltam hallgatókkal és a sörözgetésben igencsak megéheztem. Bár én csak alkoholmentes sört ittam de így is igen éhes lettem. Vasárnap kaptam ajándékba egy füstölt makrélát és egy nagyobb darab füstölt tokhalat, hát ezek jártak az én eszemben a sörözgetés meg a beszélgetés alatt. Ettem is egy keveset, csak úgy állva a konyhában mikor fél 11 felé hazaértem. Na persze volt is lekiismeretfurdalásom rendesen. Pedig még ebben a hónapban is ki leszek téve megpróbáltatásoknak: két alkalommal is lesz gyesznótor, ahogy a hallgatók nevezik az effajta mulatságokat. Írtam én erről is már valamikor, aki szívesen beleolvasna itt.

Azaz veszünk egy 90-100 kilós malackát és azt szépen feldolgozzuk és megesszük. Vagy 3 éve csináltunk utoljára ilyesmit, úgy gondoltuk ideje már újra rendezni egyet. Természetesen a Morgómedve olvasói sem maradnak ki belőle. Minden tehetségemet latba vetem majd, hogy mindenki úgy érezze mintha velünk lett volna.:)