Tegnap délben először egy altató injekciót kapott, aztán egy másikat, amitől aztán álmában szép csendesen eltávozott az élők sorából. Nem szenvedett sokat. A két injekció között egy kedves kis doktornő simogatta szeretetteljesen, még én is meghatódtam egy picit, hogy lehet így simogatni egy kis állatot amit nem is ismerünk. Ő biztosan hivatásszeretetből választott, amikor kiválasztotta az Állatorvostudmányi Egyetemet. Hálás vagyok neki a hörcsögöm utolsó perceiért.
Rákos volt szegény. Két nagy tumor volt a hasában. Én nem vettem észre, ez csak tegnapelőtt derült ki amikor reggel elszaladtam vele állatorvoshoz. Előző este már nem tetszett nekem, gyengének tűnt, enni evett még de csak keveset. Féltem, hogy kiszárad, adtam neki egy kis vizet egy tálban. Bele dugta az orrát, a víz felszínének mozgásából ítélve akár ihatott is belőle, de nem voltam biztos benne. Így aztán egy fecskendőbe szívtam fel vizet, abból próbáltam megitatni. Hát nem ment. Ekkor döntöttem el, hogy megmutatom orvosnak. Első körben korán mentem, így aztán jobb híján kijött velem az egyetemre, ott szunyókált a szobámban. Aztán megint elvittem. Ekkor tapintotta ki az orvos a daganatot a hasában. Egyébként valamit én is éreztem mikor kivettem.
Az az igazság, hogy az utóbbi hetekben már nem nagyon vettem ki sétáltatni, mert láttam nem igényli. Korábban a két hátsó lábára állva támaszkodott az akvárium falához és így követelte az esti kényeztetgetést, sétaltatást. Gyanús volt kicsit a dolog, azt hittem csak öregszik már. Másfél éves volt, a hörcsögöknél ez már tényleg öregnek számít. Ha nem hát nem, nem erőltettem. Most már tudom miért nem akart már kijönni. Beteg volt szegény. Igaz, más nem látszott, de ennyi változás kétségtelenül volt. Aztán néhány napja hiortelen megváltozott állapota. Végig aludta az estéket is, meg gondolom az éjszakákat is. Pedig a hörcsög éjszakai állat. Nappal alszik éjszaka meg matat. Most már csak enni, meg a dolgát végezni ébredt fel. És szerda este már a mozgása is lelassult. Csütörtökön még kapott fájdalom csillapítót meg vitaminokat, hátha kicsit magához tér és még eléldegélhet egy kicsit. De péntek reggelre eldőlt a dolog. Nem mertem neki menni a hétvégének. Még dolgoztam délig aztán elvittem, hogy elaltassák szegényt.
Kíméletes dolog ez. Egy seduxen injekcióval álomba ringatják, majd ha elaludt, akkor kapja meg azt az injekciót ami átsegíti a halálba. A kettő között pedig az a szeretetteljes simogatás volt amiről már írtam. Kedves volt nekem ez a hörcsi több okból kifolyólag is, hiányozni fog. Még az akvárium érintetlen, őt sem temettem még el. Kint hagytam a kocsiban, abban a dobozban amiben addig szokott tartózkodni amíg takarítottam az akváriumát. Most egy papírtörülköző a szemfedője. Ma délelőtt fogom eltemetni ide a ház elé. Van itt egy kis park féle, szép zöld itt minden, az ablakból mindig rá fogok látni télen-nyáron. Aztán délután az akváriumot is felszámolom. Egy darabig biztos nem lesz új lakója. A Hörcsi emléke meg itt él majd bennem, meg most már őrzi a Morgómedve is.
Kikerestem két videót, tavaly márciusban készültek, 6 hónapos lehetett akkor. Egyiken éppen tisztálkodik. Nem olyan jó minőségűek ezek a videók, de azért valamit visszaadnak kis barátom életéből. De előzze meg a videókat 3 viszonylag jobb kép.
Ez az a hely, a szekrénysor, ahol szívesen tett nagyobb sétákat, itt-ott megrágcsálva egy-két érdekesebb orvosi kezelési lapot. Voltak ott finom banki papírok is, látszott nem sajnálták belőle a drága külföldi alpanyagokat, de ő csak ezeket szerette. :)
