Na végre, 2 év után elkészült a sufni tető is Mályiban. Gyönyörű szép tető pompázik a kissé megfáradt deszka falakon. Nem új ez a sufni, csak nálam legalább 20 éve szolgál, az elődömnél meg ki tudja hány éve? Végre találkoztam egy kiváló mesteremberrel, aki nem csak ígérte, hogy eljön, hanem meg is csinálta a tetőt. Kicserélt a nagy házon is néhány palát, ezentúl ha megnyílnak az égi csatornák nem az lesz az első dolgom, hogy keressem a vedret amit a csöpögés alá szoktam rakni. Örülök ennek a rendbe hozott sufninak, sok minden kikerülhet már a nagy házból és a teraszról, ezzel kissé szebbé varázsolva a házat. Meg akkor már itthonról is kiviszek egy csomó könyvet, például a nyelvkönyveket. Nyelvet már biztosan nem fogok tanulni, elég nekem az amit idáig megtanultam. Ezeket azért őrizgettem idáig, hogy hátha még fogok de már nem fogok. A szótárak maradnak, de a könyvek mennek.
Rendben van a vízvezeték is. Hát vízvezeték szerelőből már nem volt olyan jó választásom, de visszatekintve az elmúlt évtizedekre, néhány kedvezőtlen tapasztalat az én életembe is belefér. Kicsit húzós dolog volt ez de - mint írtam - belefér. Meg aztán az életben vannak rossz és jó dolgok, hálistennek az utóbbiból van több. Mert például jó dolog, hogy lehet, hogy megvan a Morzsi. Nem vagyok benne biztos, de lehet.
Hétfőn ugyanis mikor kimentem a mesterrel, hogy átadjam neki a terepet a Kismorzsin kívül - ami ugye már természetes - megjelent még 3 kutya és köztük az egyik éppen Morzsi is lehetett. Az egyik egy nagy testű állat volt, láttam én már tavaly is, akkor is gazdátlanul tengett-lengett az üdülő telepen, aztán volt egy aranyos kis barna és a morzsikülsejű. Ez a kis barna jobb napokat is láthatott valamikor, mert a nyakában ott volt egy biléta féle, aztán valami miatt hirtelen az utcán találhatta magát. Legszívesebben haza hoztam volna, de én egy bájos tízemeletes házban lakom, itt nehezen lennénk meg együtt ezen a hetven valahány négyzetméteren. Aztán volt még ez amelyiket Morzsinak gondolok. Annak gondolom, mert nagyon hasonlít rá. Ugyanúgy örült nekem, ugyanúgy néz ki, csak éppen Morzsi kutya nem szokott falkában járni mindenféle idegen kutyusokkal. Így aztán nem tudom. A kolbász viszont elfogyott. Volt bőven, mert azt hittem én is kint maradok, meg akkor már vittem a mesternek is, meg a két Morzsinak, de mivel a mester egyedül is boldogult a mi részünket is ők ették meg. Négy szájat kellett betömnöm vele, és ahogy Morzsi középen ugrált a kezem után, hogy nyalogassa, harapdálja tisztára olyan volt mint régen. Na, majd meglátjuk, mert az a gyanúm, Morzsi most mással van elfoglalva.
Mind az apró barna, mind pedig a nagy ott legyeskedett körülötte, vagy inkább mögötte. Úgyhogy az a gyanúm alkalmam volt tanúja lenni a mi Morzsink ismételt anyává válásának. Én ugyan csak az elejét láttam, mindketten egész intim közelségbe kerültek már vele, úgy láttam még nem dőlt el melyik is teszi anyává. De ha ő volt, akkor ebből újabb utódok lesznek, remélem nem nálam.
Mert azért aranyosak, meg kedvesek ezek a kis vendégek, de a 2007-es nyaram ráment a morzsizásra. Mindig menni kellett, vinni egy kis far-hátat, amiből azért én is mindig csipegethettem. Úgyhogy a tavalyi elkerítések maradnak, pedig már azt hittem leszedhetem.
Hát ezek a nagy újságok Mályiban. Felraktam néhány képet amik hétfőn készültek, jól látszik, hogy itt bizony a Morzsi megkörnyékezése folyik. Ha ő az egyáltalán. Kiskutyák ide vagy oda, nem bánnám.:)
Morzsi vagy nem Morzsi?
A kisebbik próbálkozik, aztán a nagy is, csak arról nincs kép
Két udvarló között :)
