Ismét megjöttem és most már egy darabig nem is megyek sehová. Végül is nem bánom. Nem kis igénybevételt jelentett a szeptember mind fizikailag mind pedig gasztronómiailag. Kalandozásaim Selmeccel a Szalamanderrel kezdődtek. Péntektől vasárnapig voltam távol egy busznyi hallgatóval. Jól éreztük magunkat, mint minden évben. Bejáratott program szerint teltek napjaink. Részt vettünk a bányász- és kohász társadalom nagy ünnepén a Szalamanderen.  De előtte még megkoszorúztuk a Selmeci Akadémia nagy hírű professzorainak sírjait, valamint az Óvárban lévő honvéd szobrot. Elmentünk az Akadémia épületéhez is, ahol - más szervezetekkel együtt - mi is  koszorúztunk. Este a felvonuláson vettünk részt, majd kiittuk a Kis Matej és a Klopacska raktárkészletét. Én ugyan a kilóimra való tekintettel csak módjával, de a fiatalok már jobban kitettek magukért. Gondolom említenem sem kell, hogy az éjféli induláskor egyetlen egy fiatal embert sem láttam még csak kapatosan sem. Mint minden évben, most is elégedett voltam velük, ezt másnap este a szakestélyen el is mondtam. Szombaton múzeumban voltunk valamint jókat eszegettünk a vendéglőkben. Fogyott a sztrapacska rendesen, természetesen bőséges mennyiségű juhtúróval és szalonnával. Vasárnap könnyű reggeli után indultunk haza. Lassan évtizedes szokás már, hogy megállunk Zólyomban a vasútállomáson ahol a rendkívül kulturált és tiszta restiben megebédeltünk és még utoljára söröztünk egyet.  Hazaérkezvén aztán a bányász koli előtt jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy ez megint egy nagyon jól sikerült selmeci út volt.

Néhány képet kiválogattam a sok százból, hogy megosszam olvasóimmal.

Indulás a pénteki programra

Egy közös kép a minket tapssal fogadó selmeciekkel

Egy kis felvonulás utáni sörözés

Egy képalkotó diagnosztikus valamint csilletoló

A skanzenben szombat délelőtt

A szakestély szünetében a már látott képalkotó diagnosztikus barátunk egy erdész cimborával

Komótos cihelődés hazafelé vasárnap reggel

Teljes egynapi pihenő után elindultunk Lengyelországba. Mondanom sem kell, hogy itt is nagyon jó idő volt és a malacsült is megütötte a tavalyelőtti mértéket, nem beszélve a húsban bővelkedő toros káposztáról. Máig sajnálom, hogy nem vettem észre az aszpikos kecsegét, de hát ezt már nem lehet visszacsinálni. Na majd 2 év múlva, ha élünk.

Különös színfoltja volt az idei lengyelországi konferenciának az ajándék bőrönd, amelyet a tervezők egy iránytűvel "dobtak fel", hogy kicsit kilógjon a bőröndök egyhangú világából. Többen mondták, hogy igenis örüljek ennek a bőröndnek (na nem az iránytű miatt) mert egy igazán jó bőröndöt manapság nem olcsó mulatság beszerezni. Úgy hogy most már jobban örülök neki. Sőt, hogy ellenségeimet megüsse a guta az irigységtől le is fényképeztem és itt a Morgóban meg is mutatom. A barátaimat nem féltem, ők örülni fognak ha meglátják mekkora lépést tettem meg bőrönd fronton. Kétségtelen hogy, ilyen modern és korszerű bőröndöm még nem volt idáig.

Itt a kép alján a fogóján látszik az a bizonyos iránytű.

Miután Lengyelországból megjöttünk volt 4 napom, hogy helyet csináljak a balatongyöröki finomságoknak. No nem a bőröndben hanem úgy általában. Megmagyarázom. A nyár nem tett igazán jót a fogyókúráimnak így aztán mire az egész nyári lenge öltözet és farmer után magamra öltöttem az egyenruhám nadrágját éreztem, hogy jó ha meggondolom mozdulataimat és tartózkodom a hirtelen mozdulatoktól és a kritikus testhelyzetektől. Úgy mint lehajolás, nyújtózkodás meg ilyesmi. Éreztem ugyanis, hogy ha nem leszek eléggé óvatos, esetleg úgy járok vele mint már jártam korábban évtizedekkel ezelőtt, amikor Pesten - Pécsre tartván - átültünk a megbízó cég autójába és beszálláskor nagyjából a slicctől kezdődően hátul az övig széthasadt a nadrágom a varráson. Valahogy így:

Vagy így:

Mivel lengyel barátainknál 1,3 kilóval lettem nehezebb, gondoltam minimum ennyit kell leadnom, hogy Balatongyörökön jó étvággyal és mindenféle fóbiáktól mentesen élhessek a svédasztalos vendéglátás újabban divatos, ámbár mohóságra csábító módjával. A 4 napos szolidabb étkezés megtette a hatását, nem hogy a korább 1,3 kilót tudtam leadni hanem sikerült még újabb 0,6 kiló tartalékra is szert tennem. Persze ettől sem lötyögött rajtam a sötét nadrágom de legalább félelmeim sem voltak, hogy egy váratlan pillanatban ott állok egy szétrepedt nadrágban. Ennek ellenére ódzkodtam a sör fogyasztásától, csupán utolsó nap engedtem meg magamnak egy 3 decis üveggel. 

Most már itthon vagyok, itthon is maradok. Persze a csábítás nem szűnik meg teljesen, egy egy hétvégi vacsora formájában Lucifer ott sündörög majd körülöttem, de azek már elhanyagolható megterhelést jelentenek súlyháztartásom kézben tartásában. Hogy mik ezek a vacsorák? Első körben 2 találkozó is látszik a nem is túl messzi távolban. Jövő szombatra a 30 éve végzettek hívtak meg, de már látszik egy október 23-i hasonló alkalom is. Úgy hogy az élet nem áll meg,  a kihívások is csak átmenetileg csitulnak.:)