Mostanában lomolgatok itthon is, meg a tanszéken is. Utóbbi helyen azért mert februárban költöznünk kell, 45 év után felújítják az épületet. Mondjuk rá is fér már. Otthon meg azért, hogy több hely legyen a lakásban. Itt a piacgazdaság, a fogyasztói társadalom, minek őrizgetni itt ezeréves cuccokat, ki kell dobni mindent és menni a boltba újat venni. Én is rendezgetem a papírokat és kezembe akadt egy fénykép, én vagyok rajta valamikor 1973 tájékán. Nem azért mondom, kicsit soványabb voltam mint ma, igaz közben eltelt néhány évtized is. Amiért szóba hozom az a bársony farmer rajtam. Ez egy igazi amerikai farmernadrág. Mégpedig Csehszlovákiából, konkrétan Kassáról. De kezdjük az elején. Kicsit hosszú lesz de talán érdemes végig olvasni.
Az én korosztályom abban az időben elég nehezen jutott márkás farmernadrághoz. Volt hazai farmer is, Trapper márkanévvel, de valahogy nem volt az igazi. Azért ha az ember a Szovjetunióba utazott néhányat egész jó áron el tudott sózni a GUM áruház előtt. Na ja, mert voltak akik még tőlünk is lentebb voltak. És ezt azért jó érzéssel vettük tudomásul, mindamellett, hogy sajnáltuk is szovjet barátainkat. Ott bizony elég nehéz volt márkás farmerhez jutni. Kivéve talán az egyszeri Iván Ivanovics ügyfeleit. Iván Ivanovics valamelyik gyár munkása volt és ott díszelgett a gyár szégyentábláján, közvetlenül a gyár bejáratánál. A felírat szerint Iván Ivanovics alkoholista volt, verte a családját és csempészett farmerokkal üzletelt. Gondolom mondani sem kell, hogy miután Iván Ivanovics felkerült a szégyentáblára ugrásszerűen megugrott a megrendelőinek a száma és most már sokkal több csempészett farmert tudott busás haszonnal értékesíteni mint korábban. És magasról letojta a szégyentáblát. Na de ne ragadjunk le a szégyentáblánál, térjünk vissza inkább a hetvenes évek Magyarországára.
Márkás farmert ugyan hivatalosan itt sem lehetett kapni, de ha valaki szert tett néhány dollárra vagy egyéb konvertibilis fizető eszközre azt a hazai Diplomata boltok egyikében elkölthette valami olyasmire amit nem lehetett a magyar boltokban megkapni. Így aztán a magyar polgár ha külszolgálatban volt ette a magával vitt konzerveket és az itthonról vitt szalámit, hogy a napidíjat megspórolhassa majd hazatérve az említett Diplomata boltok valamelyikében eldorbézolhassa. Természetesen ez sem volt egyszerű, ott csak a hivatalosan megtermelt valutát lehetett elkölteni mert erről volt papír, hogy azt ne mondjam dokumentum. Hiába volt az embernek márkája, dollárja nem költhette el mert az nem számított papírnak amit például a külföldre szakadt rokon írt a borítékba helyezett egy vagy két dolláros mellé. Mert nekünk csak ilyen dollárjaink voltak. A nekünk alatt a feleségemet és engem kell érteni. Én ugyanis azzal, hogy megnősültem szert tettem néhány kanadai rokonra is akik rendszeresen beraktak a levél mellé egy-két dollárt, amit a feleségem nagyanyja szépen összegyűjtögetett. Sok kicsi sokra megy alapon szép summa gyűlt össze mire én a családba kerültem. Meg is kaptuk egy részét nászajándékként. Úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy ezért bizony farmert veszünk a szomszédos Csehszlovákiában. Ott ugyanis csak egy dolgot kértek a farmerért: pénzt. Csodálkoztunk is, hogy nem lesz-e ebből baj, hogy semmilyen papírt nem kérnek, de aztán úgy gondoltuk az ő dolguk. Szépen átcsempésztük a dollárokat a határon (miután a nagynéni levele ott sem számított hivatalos dokumentumnak kénytelenek voltunk eltitkolni éber határőrizeti szerveink elől a dolgot) és meg sem álltunk a kassai fő utcán lévő Tuzex boltig. Itt ugyan nem tudtak mit kezdeni a dollárjainkkal, el kellett mennünk a bankba átváltani ezeket úgynevezett Tuzex koronára. De ez már gyorsan ment. Átváltottuk és már semmi akadálya nem volt, hogy beszerezzünk egy-egy eredeti Levi's bársony farmert. Már csak egy dolog volt hátra, a farmert kellett a határon hazacsempészni. Ez is megtörtént sikeresen, és mi boldogan hordtuk néhány évig az ilyenformán beszerzett farmerunkat. Ez a Tuzex koronás történet még majd folytatódik, de csak legközelebb. Mielőtt elbúcsúznánk azért vessünk egy pillantást arra a bizonyos bársony farmerre. Sajnálatos módon én is benne tartózkodom, de talán nem akadályozza a tárgyilagos szemrevételezést.:)
Hát túl sok nem látszik belőlem de azért ez is valami. De a kóros soványság nyilván sokaknak szembe tűnik.:)