Reggel amikor az Origó hírei között arról olvastam, hogy egy magyar származású kanadai katona is meghalt Afganisztánban összeszorult a szívem. Izgatottan görgettem tovább a szöveget és kerestem a nevet. Némileg megkönnyebbülve láttam, hogy a híradás nem az én rokonomról szól. A megkönnyebbülés azért nem volt teljes mert a halál mindig szomorú dolog. Akkor is ha más hozzátartozójáról, rokonáról van szó.
Ő az a fiatal ember aki több társával együtt meghalt, még december 30-án. Egy pokolgépet robbantottak fel a páncélozott gépjárművük alatt. Egy magyar származású őrmester. Aki most már csak koporsóban tér vissza hazájába. És hozzánk sem jön többet haza az Óhazába, pedig biztos szívesen töltötte itt a rokonoknál szabadságát, szabad idejét. Mint ahogy a mi rokonunk is mindig örömmel jön Magyarországra. Ha szerét ejthette minden évben eljött. Bár sokfelé vannak rokonok mindig leugrott Miskolcra is, hogy megnézzen bennünket. Most is ígérte, hogy majd jön. Hát szeretettel várjuk. Csak jöjjön. Igaz erre momentán várni kell egy kicsit mert éppen el van foglalva, holmi katonáskodással. Ráadásul nem valami békés albertai garnizonban hanem Afganisztánban, ahol most egész közelről érezhető a veszély. A múltkor még eljópofáskodtam itt a zsinattal amit a háború okoz és nem lehet tőle rendesen aludni, meg hasonlókkal de most már én is el vagyok komorodva egy kicsit. Nincs is kedvem viccelődni mert nem biztonságos hely ez ott a kanadaiaknak sem, ez már világosan látszik. Antall József mondta egyszer, hogy van egy nép Szibériában akik nem merik kimonadani a medve nevét. Hát én sem merek itt kimondani semmit. Csak szeretném ha most inkább otthon lenne. És nagyon sajnálom ezt a fiatal katonát aki amellett, hogy kanadai állampolgár volt magyar is volt. Közülünk való is.
Kicsit másabb lett ez az írás mint terveztem. Kicsit elkapkodott, kicsit össze-vissza. De tudtam, hogy írnom kell mert sokan aggódnak, hogy nem őróla van-e szó? Nem, nem róla van szó. Most egy másik magyar származású kanadai katonáról van szó akit szintén nagyon sajnálok. Én is csak most érzem, hogy ez már nem operett háború mint az előző írásomból kiolvasható volt. Itt sajnos meg is lehet halni. De bízzunk a gondviselésben.
Azért nem fejezem be az írást anélkül, hogy néhány képpel ne oldanám a feszültséget. Itt a kedves rokon egy M134D Dilon geppuska mellett áll. Ez rendben is volna csak az a baj, hogy én mintha helikoptert látnék. Hol van itt a géppuska?
Ezen a képen meg - ahogy ő írja - kutyasétáltatás van, kísérik a Chinook helikoptert. Most már csak azt kéne tudom melyik is az amelyik kísér és melyiket kísérik.:)