Azért vidám élet volt itt akkoriban. Egyidőben 2500-an tanultunk az egyetemen de egy "Silány kínpad" elnevezésű amatőr színjátszó kör is kikerült ebből a 2500 hallgatóból. Aztán volt Egyetemi Stúdió, ehhez kötődő Stúdiós vetélkedő ami megmozgatta az egész egyetemet. A hallgatók a feladatokat teljesítették, az oktatók meg társak voltak a vicces feladatok megoldásában. De akkor még a rendőrségnek is több humora volt, ők is gyakran teljesítették a hallgatók tréfás óhajait. Nyugodtan mondhatom, hogy a vetélkedők idején az egész egyetem, sőt az egész város "talpon volt". Aztán volt itt "Húzótüske" ami évente jelent meg. Ez egy vidám, vicces, rajzos kiadvány volt és rólunk szólt, hallgatókról, oktatókról.
Az egyikbe én is bekerültem. A dolog úgy esett meg, hogy a 12-es busszal jöttem kifelé a városból és úgy döntöttem, hogy a "Petneházi bérházak"-nál leszállok és a "Vörös rák"-ban megeszem egy resztelt májat. A busz elég zsúfolt volt ezért amikor megállt az egyel korábbi megállóban én már álltam is fel az ajtó mellett lévő ülésről mert nem akartam a tömeg miatt véletlenül sem fennmaradni a következő megállóban. Ahogy állok fel, látom, hogy Terplán Zénó professzor úr száll fel és jobb kezével már nyom is vissza a helyemre, hogy "Maradjon csak fiam, nem ülök le". Én meg leültem és meg sem mertem moccanni az Egyetemvárosig. Hát most mondjam neki, hogy, már bocsánat, de én nem a helyemet akarom átadni hanem le akarok szállni? Nyilván nem mondtam egyetemünk nagy hírű professzorának aki egyébként heti gyakorisággal Géptant adott elő nekem meg még 500 társamnak az egyetem legnagyobb előadójában. Így aztán lapítottam és persze ugrott a resztelt máj is. Egyébként Terplán professzor úr tényleg egy igazi professzor volt. Már kinézetre is abban a fehér köpenyében. Ráadásul még a neve is olyan professzoros volt.
Mesélik, hogy egyszer valami még nagyobb ember helyett ő ment el egy ülésre amit Vass Zoltán vezetett. Aki politikus volt, miniszter, meg munkásmozgalmi mártír meg ilyesmi. Na mikor Vass Zoltán meghallotta a nevét benyúlt a zsebébe és kivett 20 forintot és azzal adta át, hogy "Terplán elvtárs, magyarosítson!". Aztán még egyszer belenyúlt a zsebébe és egy újabb 20 forintot adott át azzal, hogy "De ne csak a keresztnevét!".:)
És hogy jobban megérezzük azoknak az időknek a levegőjét javaslom nézzünk meg egy filmet a hetvenes évek végéről. Jól összefoglalja az akkori egyetemi életet. Úgy emlékszem Terplán professzor is látható benne amint fehér köpenyében éppen előad a figyelmes hallgatóságnak. A film vége felé pedig láthatjuk a bolond ballagást ist amiről Vajgerpeti barátom írt itt az előző íráshoz a kommentek közé. Nem ismétlem el, javaslom ott olvassuk el. Egy dolgot azért kiemelek: UV király az volt akinek a legtöbb megismételt (utó-) vizsgája volt. A szűzek pedig azok voltak akiknek egyetlen egy sem volt az 5 év alatt. Ők fehér lepedőben voltak kötelesek megjelenni. A filmet a következőképpen érhetjük el:
http://www.mehok.uni-miskolc.hu/dvr/main/main.html
Ezután a bal oldali menüben válasszuk ki a "Gyűjtemény" menüpontot majd a jobboldali oszlopban majdnem legalul találjuk az "Útján e világnak" című filmet. Na erre klikkeljünk rá! Olyan 45 perces film, az MTV készítette. Jó nézelődést. :)
