Nem tudom tavaly hogy volt, de úgy érzem most hamarabb jött meg a tél. Elég nagy hó van, ahogy elnézem az ablakon keresztül megint esik. A hőmérő errefelé gyakran süllyed mínusz 10 fok alá, pedig még csak december vége van. Hát bizony nehéz idők járnak a hajléktalanokra.
Csütörtökön Pesten jártam, ahogy elmentünk a körúton a Madách Színház mellett ott láttam, hogy nem messze a bejárattól egy hajléktalan vert tanyát. A gyorsan elhaladó autóban őt magát nem láttam csak a "fészkét" ahogy kialakította magának. Csodálkoztam mert nagyon szem előtt volt ez az egész. Ha én hajléktalan lennék biztos, hogy inkább elbújnék a világ elől valami mellékutcába. Bár ki tudja? Lehet, hogy biztonságosabb ott aludni meg lakni ahol többen járnak, jobban szem előtt van az ember. Mindenesetre most már az illetékesek első kézből értesülhetnek a hajléktalanok problémáiról, hiszen a minisztérium úgynevezett tapasztalati szakértőként alkalmaz egy 15 éve utcán élő személyt. Igaz amikor én legutóbb láttam egy riportot vele helye még nem volt, az egyik szociális ellátó központ irodájában végezte munkáját egy számítógép előtt. Érdekes ez az elnevezés is, idén hallottam először, tényleg kifejezi a lényeget. Tapasztalatból ismeri a hajléktalanok életét ami azért egy kicsit másabb mintha kívülről ismernénk életviszonyaikat. Igaz, a velük foglalkozó szociális munkások is megkérdezhetők ez ügyben, de azért az mégiscsak más ha valaki meg is tapasztalta a hajléktalan létet.
A régebbi olvasóim már tudják, hogy ilyentájt én is szentelek egy kis figyelmet a hajléktalanoknak. Így van ez idén is. Idén is elmondom mennyire fontos, hogy - a magunk módján - segítsük őket. Nem kell itt falrengető dolgokra gondolni. Egyszerűen arról van szó, hogy írjuk be mobil telefonunkba a legközelebbi krízis központ telefonszámát és ha utunk egy olyan hajléktalan mellett vezet el akin látszik, hogy gyenge és beteg havjuk fel ezt a számot. Aztán majd a krízis központ hivatásos segítői segítenek a szerencsétlenen. Meg legyen nálunk mindig egy-két konzerv amit a kezükbe nyomhatunk. És talán még egy mosoly a konzervek mellé. Tudlajodnképpen ennyi az amivel sokat tehetünk egy embertársunkért. Ne sajnáljuk megtenni ha úgy adódik.
Én minden évben szétküldök egy körlevelet a levelező listáimra azon megtalálható minden információ. Kérem olvassuk el és írjuk be a telefonszámot. Nem lehet tudni mikor lehet rá szükségünk, ne akkor kelljen kapkodni. Itt megtaláljuk:
