HTML

Morgómedve

Friss topikok

  • Gyula Turcsán: Pötyi az anyukája révén az unokatestvérem volt! Nem volt könnyű élete, de örülök, hogy a gyerekek ... (2023.03.13. 19:46) Emlékezés Dr. Anóka Izabellára
  • FlashFWD: és még egyszer: info. :) késő van, na! (2021.02.01. 23:19) Summa summarum vagy Szumma szummárum?
  • Morgó Medve: @g.dani: Kedves Galya, szép kis kalamajkát okozott Magánál ez a generátoros üzem. Úgy látom azért ... (2019.01.03. 09:11) Morgolódás porszívó teljesítmény ügyben
  • exbikfic: @Morgó Medve: Köszönöm, igyekszem, bár most már jó ideje éppen a kedvetlenség szakaszában vagyok. ... (2018.11.30. 21:35) Egy blog vége
  • Morgó Medve: @vajgerpeti: Én már cimbora elég sokszor kapcsolom ki a magam képcsöves televízióját. A beszélgeté... (2018.11.18. 17:58) A LED projekt vége

Megkeresem a táskarádióra valót

2011.03.01. 11:56 Morgó Medve

Az előző írásomban említettem, hogy van 4 rádióm amik mind potméter hibásak, kéne már kezdeni velük valamit. Vagy megjavítani, vagy kidobni. Végül is nem nagy dolog lenne megválni tőlük, kivéve egyet a "Strand" táskarádiómat. Ezt 1970 nyarán vettem használtan a Dohány utcai zsinagóga mellett a Majkovszkij utcában, a műszaki bizományi áruházban.  Ehhez a rádióhoz erősebb érzelmi kötelékek fűznek mint a többihez. És akkor végre nem morgás hanem mesélés következik.

1970 nyarán fejeztem be a második évemet az egyetemen. Nem tudom miért, de akkor nem volt kötelező nyári termelési gyakorlat. Mindenki azt kezdett a nyarával amit akart. Én úgy döntöttem, hogy jó lenne egy kis pénz, abból meg legtöbbet akkoriban a bányában lehetett keresni. Ráadásul - ahogy akkor mondták - csapaton. Vagyis közvetlenül a termelésben valamelyik fejtési munkahelyen. Mondjuk a fronton, ami jelen esetben nem háborús kifejezésként értendő hanem egy bányászati technológiához kötődik.

Röviden úgy lehetne leírni, hogy a széntelep több 10 méter szélességben van megnyitva. Mondjuk 50 vagy 100 méter szélességben és 2 méter magasságban és ezzel a szelvénnyel folyamatosan haladnak előre. Ahogy mondani szokták, lassan de biztosan.  Dorogon a szenet kifejtették és a helyébe homokot töltöttek be, hogy a hátrahagyott bányatérség teteje ne süllyedjen meg és a külszínen lévő épületek sem károsodjanak. Szándékosan nem a szakkifejezéseket használom mivel tudom olvasóim nagy része nem tudná miről beszélek.  Tehát egy ilyen munkahelyre vágytam, ami némileg túlzás, mert vágyról nem igazán volt szó. Helyesebb inkább úgy fogalmazni, hogy egy ilyen helyre szerettem volna kerülni ahol ugyan sok a munka, de keresni is lehet.

Volt még egy motivációm, mégpedig az, hogy én egy Esztergomhoz közeli kis településen jártam technikumba - Esztergom-Kenyérmezőre - és úgy gondoltam szabad időmben majd felkeresem az egykori szerelmeimet aztán majd lesz valami. Hogy mire számítottam ma már nem emlékszem, de akkor ez jó ötletnek látszott.

Nyár elején el is utaztam Dorogra, a bányánál felvettek csillésnek, ami azt jelentette, hogy ugyanúgy kellett  lapátolnom mint a vájárnak és a segédvájárnak csak én a vájár fizetésének a 80 %-át kaptam. Hogy a segédvájár mennyit kapott találja ki a kedves olvasó. Ez azért később hibádzott kissé és nem a fizetés, hanem a lapátolás oldalon. Az történt ugyanis, hogy egyszerűen nem bírtam a tempót és még a 80 %-ot sem érdemeltem meg, de a társaim rendesek voltak, néha helyettem is lapátoltak. És senki nem irigykedett rám, amíg én szöszmötöltem valami könnyebb feladattal.

Ha szükség volt valamire mindig engem küldtek el. Emlékszem, egyszer éjszakás műszakban nem sokkal éjfél után elküldtek valamiért egy másik helyre, ahol akkor nem dolgozott senki. Volt úgy hogy csak a nappali műszakban telepítettek oda embereket.  Odaértem, megtaláltam amiért küldtek, úgy gondoltam leülök egy pillanatra, éppen csak pár percere, megpihenek kicsit. Leültem hát a vágat oldalában, hátamat nekitámasztottam a vágatnak és lehunytam a szemem. Néhány másodperc múlva lekapcsoltam a lámpámat is és ismét lehunytam a szemem. Aztán reggel 6 óra tájban a délelőttös műszakra érkező bányászok ébresztettek fe. Hát kicsit ciki volt találkozni a társaimmal de megértőek voltak, kicsit viccelődtek velem és túlléptünk a dolgon.

Egyszer aztán a bányaigazgatóval is találkoztam, aki kérdezte mi újság? Mondtam, hogy nagyjából minden rendben van csak úgy elfáradok, hogy amikor nem a bányában vagyok mindig alszom. Azt nem tettem hozzá, hogy mióta ott vagyok még csak egyszer jutottam be Esztergomba, a többi napon egyszerűen csak aludtam és aludtam. Néhány évvel idősebb fia járt arra az egyetemre ahová én is, gondolom ennek is köszönhettem, hogy másnap reggel a felolvasóban az aknász már nem csapatra osztott be hanem a gátasokhoz.

Ez olyan asztalosmunka szerűség volt. Fenyő gerendákból és deszkákból mi készítettük a frontok lezárásához a gátakat, hogy a csövön bevitt iszap ne jöjjön ki, illetve csak a víz folyjon ki, a homok bent maradjon. Ez már jóval könnyebb munka volt. Szépen elfűrészelgettünk egy kesztölci tót bácsival. Én tartottam a gerendát meg a deszkát ő meg fűrészelte. Aztán mikor közeledett a műszak vége kiválasztotta a legszebb - görcsmentes - fenyőt, kifűrészelt belőle egy 20 centis darabot, természetesen az én közreműködésemmel. A hossz fontos volt mert egy ekkora darab volt könnyen szállítható egészen a háza mögött található fészerig. Már nem emlékszem hogy vitte táskában, vagy azon kívül, gyanítom azért, hogy táskában mert annak ellenére hogy mindenki tudta, hogy a bányászok minden nap hazavisznek egy ilyen darabot, mégis csak ügyelni kellett a látszatra. Egyébként ezt pinafának nevezték. Gyanítom miért, csak azt nem tudom már, hogy a nőtlen bányászok is vitték-e minden nap? Mindenesetre az öreg nem hagyott volna ki egy műszakot sem.

Így aztán, hogy nem csapaton dolgoztam hanem gátasként fűrészelgettem az öreg tót mesteremmel - hiába hogy 3 műszakban dolgoztam - már éppen hozzákezdhettem volna a régi szerelmek kereséséhez, de valahogy elment a kedvem az egésztől. Nagyon be sem mentem már a városba, inkább Dorogon töltöttem el az időt. Azért változatlanul alvással. A Petőfi szállón laktam, ez volt a munkásszálló elegánsabb neve. Ha délelőttös voltam kijöttem a bányából lefürödtem, bevágtam egy söröskorsónyi fröccsöt, ha jól emlékszem "házmester"-nek nevezték, megebédeltem és mentem aludni. Ja igen, közvetlen ebéd után megint megittam egy "házmester"-t. És akkor értettem meg miért is isznak kicsit többet a bányászok mint mások. A kemény munka miatt.  Vacsorára felébredtem aztán megint mentem aludni. Ha délutános voltam akkor annyi volt a különbség, hogy ebédig aludtam. Itt a fröccsök természetesen elmaradtak. Ha meg éjszakás voltam kihagytam az ebédet, csak vacsora volt. Természetesen fröccs nélkül. Kemény világ volt ez, de érdekes. Szombatonként is dolgoztam, hogy minél többet keressek. Ha jól emlékszem dupla pénzt kaptam érte. Vasárnap meg aludtam.

Aztán egyszer vége szakadt a munkának is, ha jól emlékszem egy hónapig dolgoztam, hogy maradjon egy kis idő pihenésre is. De ezt már inkább holnap mesélem el, mert nem akarom elkapkodni.

Szólj hozzá!

Címkék: Fiatalkor

A bejegyzés trackback címe:

https://morgomedve.blog.hu/api/trackback/id/tr475182045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása