Azért jól ki van találva, hogy Szilveszter után van még egy nap amikor kissé magához térhet az ember. Ilyenkor nem kell sietni sehová, az ember szunyókálhat, olvashat vagy netán megnézheti a TV-ben az újévi koncertet. Mint például én is. Amely egyébként sorrendben a 72. és egy nagyon szimpatikus lett karmester vezényelte.
A letteket én kicsit testvéreimnek is tartom, elsősorban a nyelvük miatt. Meg azért is mert engem gyakran néztek a Szovjetunióban baltikuminak. Ez azért volt így mert kis híján tudtam úgy oroszul mint egy szovjet köztársaság polgára, de azért volt egy kis akcentusom is ami a lettekére meg a litvánokéra hasonlított. Meg talán az észtekére is. Egyszer alkalmam is volt erről beszélgetni egy lett úriemberrel Szverdlovszkban (ma Jekatyerinburg) a szállodában a reggelinél. Ez valami pártszállás volt, elég magas színvonalú, az egyetem itt szállásolt el, gondolom színvonalban jobb lehetett mint egy kollégiumi vendégszoba, árban viszont lényegesen jobban jöttek ki mint egy szállodával. Akkoriban ketten voltunk vendégek, ő sem pártmunkás volt hanem valami dramaturg-féle, aki a helyi színháznál volt kiküldetésben. Ővele beszélgettünk a két népről, európai szokásainkról, nyelvünkről és a kultúránkról. Tényleg elütött a megszokott szovjet emberektől, öltözködésében is, külsejében is. És még egy dologban. Udvariasabb volt mint az átlagos szovjet ember. Egyébként Rigában, Lettország fővárosában él egy nagyon jó barátom, ismeretségünk több mint 20 éves, azonban ő lengyel, Moszkvában tanult és egy ukrán fiúhoz ment férjhez. Tehát a lettekhez csak ennyiben van köze.
Nagyon elkanyarodtam a témától, ideje visszakanyarodni. Tehát annak köszönhetően hogy az óév utolsó napját - rendkívül praktikusan - az újév első napja követi nyugis napom van. Aludni még nem aludtam ma, pedig álmos vagyok. Tegnap a késői fennmaradásra készülve még reggel is visszabújtam aludni egy kicsit, meg délután is pihentem úgy 2 órányit. Így aztán gond nélkül ki tudtam várni az éjfélt, sőt még az éjfél után kezdődő régi kabaré jeleneteket is meg tudtam nézni. Ezután tértem nyugovóra de még sokáig csak forgolódtam. Aztán három órányi alvás után vidáman és frissen ébredtem, pedig a franc sem akart felébredni. Főleg nem vidáman és frissen. Tudtam, hogy egyhamar nem fogok tudni újra elaludni így aztán néztem egy kis kabarét videóról. Jó másfél óra fárasztás után ismét elaludtam, de nyugtalanul aludtam és nem is nagyon kipihenve ébredtem. Megnéztem gyorsan a leveleimet, írtam egy hevenyészett köszöntőt a Morgóba és betettem a videóba a Waczak szállót. Imádom ezt a filmsorozatot, nekem még a szinkronizálatlan, feliratos változat van meg. Így érkeztem el fél 12-ig amikor láttam, hogy megy az újévi koncert Bécsből. Kicsit ottragadtam, hallgattam egy darabig, aztán úgy döntöttem ezt meghallgatom. Mind a két órát. Így is lett.
Eleinte túl sok épületet mutattak, így alkalmam volt elmélázni azon, hogy ha ez az épületmutogatás elér egy bizonyos mennyiséget akkor már nem újévi koncertről van szó hanem egy útifilmről, amelynek kísérő zenéjét a Bécsi Filharmonikusok szolgáltatják. Szerencsére a rendezők ezután már megpróbáltak a koncertre koncentrálni, ami egy koncert esetében határozottan jó dolog. Hiszen az ember azért jár koncertre, hogy a muzsikában és a zenészek játékában gyönyörködjön nem pedig Bécs építészeti remekeiben.
Kicsit soknak találtam a balettet is, de azért ez jobban beleillett a képbe mint a gótika és a szecesszió gyöngyszemeinek szemrevételezése, miközben a a hallgatóság és televízió nézők milliói a Strausz család méltán híres muzsikáját hallgatja. Úgy hogy a balett rendben van. Egyébként is a balett alatt is van min elmélkedni. Például azon, hogy ezek a feszes ruhák a hölgyek esetében rendben vannak de a férfiaknál már okozhatnak bizonyos nehézségeket. Amit úgy tűnik a szabók és jelmeztervezők tudnak uralni, bár nem tudom ezek a szabászati trükkök akkor is megállják-e a helyüket ha a test megmakacsolja magát és úgy akar működni ahogy az a nagy könyvben megvan írva. Belátom kissé sikamlós talajra keveredtem, hadd hívjam hát segítségül a postaládámban szép számmal landoló vicces videók egyikét, hogy a nyájas olvasó biztosan megértse mire is gondolok:
https://www.youtube.com/watch?v=rpXBDQyEL7k
Tehát van építészet, van balett és van persze gyönyörű muzsika is amit a Bécsi filharmonikusok igazán magas szinten tolmácsolnak számunkra. Én hogy az élvezeteket még fokozzam egy sztereó fülhallgatót is a fejemre illesztettem, így aztán tényleg a lehető legjobb minőségben élvezhettem végig a koncertet.
Ami egy kicsit megváltozott az utóbbi évtizedekben. Régebben olyan 10 óra felé kezdték, ebédre végeztek, semmi akadálya nem volt annak, hogy mire a déli harangszó hangjai elhalnak az ember már ki is szedje tányérjára az aranylóan gyöngyöző húslevest. Igaz a zenészeknek bele kellett húzniuk ha haza akartak érni ebédre de talán egy órára ők is megtehették ugyanezt. Ez a negyed 12-es kezdés a lehető leglehetetlenebb időpont, az ebédet teljesen telibe kapja. Ki a csuda áll neki fél 11-kor húslevest enni illetve azt követően rántott húst vagy marhapörköltet galuskával? Szóval nem tudom ki találta ki ezt a késői kezdést de nem nagyon tudom díjazni. Mindegy, végignéztem aztán 2 órakor megebédeltem. Most meg ha végzek az írással folytatom a Waczak szállót. Vagy alszom, vagy olvasok. De mindenképpen a mai nap még a lazaságé, az átállásé a dolgos hétköznapokra.
Mielőtt azonban elköszönnék még egyszer kívánok boldog új évet minden olvasómnak. Bízom benne, hogy írásaimmal 2012-ben érdemessé válok arra, hogy vissza-visszatérjenek egy kis Morgómedve olvasásra.
