Pénteken szakestélyen voltam. A végzős bányászok (akik már régen nem csak bányászok) tartották a Szalagavató Szakestélyüket. Jó szakestély volt, kitartottam végig, csak a hivatalos rész után jöttem el. Szakestély közben volt egy gondolatom, hogy felszólalok, de aztán láttam, hogy van felszólalás elég, ezért úgy gondoltam talán majd máskor. Így aztán csupán figyeltem és énekeltem miközben időnként legyűrtem egy-egy zsíros kenyeret, ecetes hagymával meghintve. És persze hogy jobban csússzon besegítettem egy kicsit jófajta árpalével is.
Jók ezek a zsíros kenyerek, csak szó ami szó, kicsit vastagon kenik meg ezeket a kenyereket. De nem nagy gond ez sem, ettől még jól esik a sör mellé. Egyébként komoly előrelépés történt a zsíros kenyerek frontján is. Régebben megvették a boltban a zsírt, rákenték a kenyérre és kész. Újabban viszont kicsit feldobják ezt a bolti gépzsírt, ahogy én szoktam nevezni. Jó két hete egy kisebb rendezvényen utána is jártam a dolognak. A recept a következő: csinálnak egy jó pörköltet, amiből nem sajnálják a hagymát. A húst a szokásosnál jóval tovább főzik, tulajdonképpen szétfőzik és ezt az egészet felengedik a bolti zsírral. Így az kap egy kis színt, ízletesebb lesz és az apró húsdarabok pedig fölöttébb kívánatossá teszik magát a zsíros kenyeret. Fogyott is rendesen a környezetemben.
Visszatérve a szakestélyre, volt Krampapmpuli is ami egy selmeci specialitás. Sok minden kell bele, az alap az bor, de kell bele sok rum is, valamint dió, aszalt gyümölcsök és még sok egyéb. Forrón tálalják, először a lét issza meg az ember utána pedig a korsó alján megmaradt darabos alkotókat eszegeti meg. Finom dolog ez, én már egy ideje nem nagyon szoktam kérni belőle mert kicsit megzavarja a fejem, de most én is megkóstoltam, éppen csak egy keveset. Jól esett. A felszólalás meg a 20 évvel ezelőtti mandulaműtétemről szólt volna meg még sok egyébről, de mint írtam, lemondtam róla. Itt viszont legközelebb elmesélem.