Nézem a TV-t és összegyűlt bennem néhány dolog. Tudom, a mandulaműtétet ígértem, de van most egy fontosabb dolog. Mégpedig egy film, amit ma délután lehet megnézni a kincstári TV M2-es csatornáján. Én tegnap este kezdtem el, aztán fél óra múltán felvételre kapcsoltam a videót és csak ma reggel fejeztem be. Ez egy csodálatosan jó és értékes film, csodálkozom, hogy nem ismertem idáig. Az értéket elsősorban az jelenti, hogy az abszolút főszereplő Pécsi Sándor, aki egy szélhámost alakít, ahogy mondani szokták, briliánsan. De a nők sem maradnak le nagyon mögötte akiket megpróbál meglopni. Többet nem mondok, javaslom aki teheti nézze meg ma délután 13.15-kor az ismétlést. A film címe egyébként "Szerelem jutányos áron".
És ha már televízió, akkor bebizonyítom, hogy nem csak morogni tudok a műsorok miatt, hanem ha lehet, dicsérni is. Nemrégiben volt egy közvetítés az Egri Gárdonyi Géza Színházból, (persze felvételről), "Csörgess meg!" címmel. Meglepően jó és élvezetes előadás volt. Fiatalok adták elő, fiatalosan és hitelesen. Igazi modern darab, ritkán látni ilyesmit, kár hogy nem tudtam előre, ajánlottam volna.
Aztán néhány hete elkezdtem nézni egy másik darabot is, amit történetesen itt Miskolcon vettek fel, a címe "Portugál". Emlékszem arra is amikor Miskolcon ment, az ismerőseim említették, én nem láttam. Elkezdtem nézni, de annyi trágárság zúdult rám, hogy 15 perc után kikapcsoltam a TV-t és inkább azon morfondíroztam, mit is keres egy ilyen darab a televízió képernyőjén? Persze tudom, a trágár és obszcén szavakat használók is itt vannak körülöttünk, ők is a világegyetem részei, de úgy gondolom, hogy nem a televízióban kell bemutatni őket. Sőt tovább megyek, sehol nem kellene bemutatni ezeket az embereket. Nem olyan jelentős tényezői ők a társadalmunknak, hogy foglalkozni kellene velük. Éljék ők csak a maguk primitív életét a kocsmák mélyén, ne foglalkozzunk velük. Ilyen szinten legalábbis ne, hogy a televízióban százezrek vagy milliók láthassák. Ne felejtsük el, hogy ami a rádióban vagy TV-ben elhangzik az mintául szolgál a fiatalságnak. Ők abból indulnak ki, hogy ami a médiában elhangzik vagy le van írva az elfogadott, azt szabad. Régen is ez volt a meghatározó, ezért is gondoltuk úgy hogy csúnyán beszélni nem illik. És ez annál inkább igaz, minél több ember előtt történik. Kettesben az ember szabadabban fogalmaz, de már 8-10 ember előtt is vissza kell fognia magát, nem beszélve egy néhány tízfős társaságról. A trágárság végképp nem való a nyilvánosság elé. Kettesben vagy nagyon szűk baráti társaságban néha én is elengedem magam, de a majdnem négy évtizedes egyetemi pályafutásom alatt nagyon indulatba kellett jönnöm, hogy hallgatók tőlem csúnya szavakat halljanak. Én is ismerek ilyeneket, tudok róluk, néha használom is őket, bár annak nagyon súlyos okai kell, hogy legyenek. Tehát az amit én azon az estén a televízióból hallottam számomra végképp irritáló és nem odavaló volt. Persze, írjanak az írók ilyen darabokat is ha akarnak, de számoljanak vele, hogy a televízióban nem mutatják be ezeket a darabokat, sőt még nagyszínházban sem. Kamaraszínházat el tudom képzelni, ez egy szűkebb kör, különben is aki oda jár számít is valami különlegesre, valami extrára. Nem biztos, hogy erre, de nekik magasabb a tűrésküszöbük, könnyebben elfogadják.
Végezetül a szerda esténként a Duna World-on bemutatott Sára Sándor sorozatról, a "Króniká"-ról szólnék, amely a 2. Magyar Hadsereg Don melletti pusztulásáró szól. Megmondom őszintén először fanyalogtam mikor megláttam a műsorújságban. Régi is, hosszú is, láttam is már vagy kétszer, szóval nem volt bennem nagy lelkesedés. Aztán elkezdtem nézni és egyre inkább érdekelt. Ma, 70 évvel az események után is érdekes a szemtanúk beszámolója történelmünknek eme szomorú eseményeiről. Mély benyomást tettek rám tegnapelőtt este egy egykori zsidó munkaszolgálatos visszaemlékezései. Megtudhattuk, hogy a katonáknak is nehéz sorsuk volt a zord orosz télben, de ezeknek a szerencsétleneknek emellett még saját honfitársaik megaláztatásait és kegyetlen bánásmódját is el kellett viselniük. Még az ő rokonszenvükre és segítségükre sem számíthattak. Akit bővebben érdekel a téma javaslom nézze meg a "Két félidő a pokolban" című filmet. Megvan a YouTube-on is, csak rá kell keresni
Jó film Sára Sándor filmje, mert hiteles, mert jól választotta ki riportalanyait, akiknek szájából meggyőző erővel hangzanak az elmondottak. Szerda esténként 20.00 órakor láthatjuk a Duna World csatornán. Még nem késő bekapcsolódni.
Mondandóm végére értem, legközelebb most már tényleg a mandulaműtét jön.
