Szerdán kint voltam Mályiban. Be kellett hoznom egy-két dolgot, meg már ideje volt megnézni a házat is. Első látásra minden rendben volt. Aztán mikor nyitottam az ajtót, már észrevettem, hogy a kis ablak le van véve. Ez a kis ablak alapvetően szellőztetési célokat szolgál, mérete olyan 45x45 centiméter lehet, kívülről szúnyogháló fedte. Ezt a kis ablakot törték be, hogy elérjék az ablaknyitó kilincset, majd ezután leemelték az ablakot. Többes számot használok, mert gyanítom gyerekkorú lehetett aki bement, mert nagyon kicsi az ablak. Bár a fene tudja, lehetett valami sovány asszony is. Mindenesetre  elég nehéz így bemenni, mert azért az ablak elég magasan van. Ha fejjel előre mászik be nagyot eshet fejjel előre, ha meg lábbal nem tudja mit talál a falon túl. Mindenesetre én hálás vagyok ezért az akrobata mutatványért, mert betörhette volta az üvegajtót meg az üvegfalat is. A fal egy része az ajtóval együtt ugyanis néhány milliméteres üvegből van.

Érdekes, hogy amióta a ház megvan ez a második eset, hogy a házba bemennek és teljesen ugyanúgy játszódtak le akkor is az események mint most. Mintha ugyanaz csinálta volna. Akkor is csak apróságokat vittek el, most is. Pedig van benne fűnyíró, TV, mikrohullámú sütő, szerszámok és még sok elvihető dolog. Akkor sem, most sem rongáltak meg semmit. Egyedüli dolog ami feltűnt, hogy nincs meg egy elektromos fűtő ventilátor, 2500 forintért vettem vagy 6 éve. Úgy hogy tulajdonképpen hálás is vagyok az elkövetőnek. Most az ablakot átmenetileg lezártam, de hétfőn hónom alá vágom majd és keresek egy üvegest és akkor nagyjából ennyi a károm is. Nyilván lesz még amit majd később veszek észre hogy hiányzik, de első körben nem látszik nagyobb kár.

Nagyobb baj, hogy nem találtam Kismorzsiékat. Úgy láttam a gazda elköltözött valahová és természetesen vitte a kutyusokat is. A ház pedig eladó, mint a kerítésre rögzített tábla tudatja az arra járókkal. Felhívhattam volna a megadott telefonszámot de egyelőre nem hívtam.  Még nem, de majd fel fogom hívni. Most elégedjünk meg annyival, hogy az utóbbi időben a kapcsolatunk már nem a régi volt. Többször előfordult, hogy kint voltam, mégsem engedte át a kutyákat. Én meg annál büszkébb vagyok, hogy kérjem. Egyszer majd ezt is szóba hozom. Szerda óta gyakran eszembe jut, hogy talán Kismorzsiéknak is jobb így, hogy egy gazdájuk maradt. Nem zavarja meg őket az én időnkénti "felbukkanásom". Bár ezt csak ők tudnák eldönteni.

Hamarosan folytatom a karagandai sorozatomat, ezt azonban mindenképpen meg akartam írni. Annyit azért végezetül megjegyeznék, hogy tegnap délelőtt óta nem lehetett elérni a Freeblog-ot. Ez az írás ugyanis tegnap délelőtt született, azóta próbáltam felküldeni, de sajnos nem sikerült. Kicsit sok a baj mostanában a szerverrel, lassan tényleg költözni kell.