Nekem ez a Doktor Zsivágó, vagy ha úgy tetszik Zsivágó doktor nem jött be. Tegnapelőtt nagy lendülettel nekiláttam olvasni, aztán miután nem értettem semmit és zavaros volt az egész a 30. oldal tájékán úgy gondoltam abbahagyom. Aztán elkezdtem gondolkozni, hogy mégiscsak egy Nobel-díjas regényről van szó, elolvastam még 30-at. Ezzel nagyjából a 10 %-on voltam túl. Mivel azonban továbbra is zavaros, érthetetlen és unalmas volt, végleg feladtam.
Közben meg azon gondolkoztam, hogy azért sokat jelenthet a fordítás minősége is. Például lehet, hogy nem is eredeti - orosz - nyelvről fordították, hanem olaszról. Ugyanis a szerzői jog tulajdonosa egyrészt egy milánói cég vagy személy, másrészt pedig a mű fordítója. Ebből gondolom, hogy olasz lehetett az eredeti nyelv. Akkor meg nincs min csodálkozni. A könyv 1989-ben jelent meg, akkor ez az eljárás nem volt szokatlan. Akkor már erősen fújdogáltak a piacgazdaság szelei, sokat jelentett ki mikor jelenik meg egy könyvvel a piacon. El tudom képzelni, hogy eredeti orosz nyelven nehéz lett volna hozzáférni, valószínűleg még ki sem adták, nem beszélve a szerzői jogok megvásárlásáról. Egyszerűbbnek tűnhetett az olasz kiadás jogának a megvásárlása és olaszból történő lefordítása.
De mindez csak feltételezés, egy viszont tény, nem találtam élvezetes olvasmánynak, így 60. oldal tájékán abbahagytam és elkezdtem olvasni egy Vaszilij Suksin kötetet, amely 1980-ban jelent meg az Európa Kiadónál, címe "Vörös kányafa". Ezt az első kisregényt a szerző meg is filmesítette, sőt a főszerepet is ő játssza. A film nagyon jó volt, a kisregény már nem annyira tetszett. Viszont a maradék 13 írásban kiváló írások is vannak, úgy hogy ha valaki könyvtárban jár javaslom vegye le a kötetet a polcról és kölcsönözze ki. Persze Suksin nem egy Galgóczi Erzsébet, a színvonal sem egyenletes. A "Harmadik kakasszóra" című írást például nem tudtam végigolvasni, a "Csizma" című viszont egy kedves kis történet egy feleségnek megvásárolt csizmáról amiért férjuram a városban járván félhavi fizetést adott ki, ráadásul úgy, hogy igazából a felesége lábának méretét sem tudta biztosan. Aztán hazamenve kiderült, hogy a csizma méretét eltalálta ugyan, de a ház körül látástól vakulásig dolgozó fiatalasszony bokája kissé erős ahhoz, hogy a csizma felmenjen a lábára. Az olvasó persze retteg, hogy mit kap hősünk a fejére, de nem kapott. Megkapja viszont a csizmát a nagyobbik lány ha jó eredménnyel fejezi be a 10. osztályt. Hősünk pedig az ágyazást kísérő kedves szavakat. Nem mesélem el az egészet, inkább az olvasó figyelmébe ajánlom Vaszilij Suksin írásait, érdemes értük ellátogatni egy közkönyvtárba, ha nem lenne meg otthon a könyvespolcunkon. Az alábbi képeken láthatjuk egyrészt azt a kötetet amiről írok, másrészt pedig egy eredeti orosz nyelvű kiadást, melynek ugyanez a címe. Itt láthatjuk az írót is amint Jegort személyesíti meg a címadó filmben.
