Szombaton egy mátrai vadászházban volt a 40 éves (egyetemi) találkozónk. Heten jöttünk össze egykori tankörtársak, hárman a párjukkal érkeztek. Egyébként tizenhatan diplomáztunk, öten már nem élnek. A régi 3-as úton mentem, nehéz időket élünk, ilyen távolságra nem vált az ember autópálya matricát. Ebéd után indultam, kicsit untam magam, meg álmos is voltam, de azért odaértem rendben.
Az álmosság oka egyébként az volt, hogy előző este a Cantusok Körével voltam a Liget nevű vendéglátóipari egységben. Fél egy volt mire ágyba kerültem. Az összejövetel során felavattuk azokat a selmeci témájú festményeket melyeket a hallgatók festettek, hogy egyfajta selmeci hangulatot varázsoljanak a söntésbe. Akik ide járnak egyébként többnyire egyetemisták.
Másodiknak érkeztem, már ott volt az egyik pár, ők akikről nemrégiben írtam. Aztán megjött a főszervező is a párjával, később még egy házaspár. Hiányoztak még ketten, két facér cimbora. Közben az elsőnek érkezettek elmentek, ők nem terveztek vacsorát és ottalvást, utaztak tovább a rokonokhoz az ország belsejébe. Útközben találkoztak a másik kettővel, de nem ismerték meg egymást. Az összes kommunikáció abban merült ki, hogy egyikük udvariasan elengedte a másik kettő autóját, ők meg megköszönték. Nem ismerték meg egymást. Kár, nem szoktunk mi túl sűrűn találkozni, pár percre meg tudtak volna állni. Na mindegy. Úgy látom sűrűbben kell találkoznunk, hogy megismerjük egymást.
Fél 7-re kialakult a létszám, a vacsora is elkészült. Megvacsoráztunk és beszélgettünk. Nagyon szolidan viselkedtünk, éppen csak kortyolgattunk, inkább a sztorizás és a mesélgetés volt ami meghatározta az este hangulatát. Előkerültek a fényképek, a régi történetek. Most ügyeltünk rá, hogy végig maradjunk egy társaság, jobban is éreztük magunkat mint máskor, amikor kisebb beszélgetések alakultak ki. Így aztán majd felhívom telefonon egyiküket, akivel szívesen elbeszélgetnék egy-két dologról korábbi munkájával kapcsolatban. Éjfélig tartott a beszélgetés, akkor lefeküdtünk. Másnap egy bőséges reggeli után aztán elköszöntünk és szétszéledtünk. Én még meglátogattam a bátyámékat, akik útba estek hazafelé. Délután 4 felé értem haza.
Az elkövetkező időszak is megérdemel pár sort. Az augusztus vége, szeptember eleje mindig kissé zsúfolt, sokat is kell ennem és innom, ami baj, mert a fogyásnak megint annyi. Szerdán Balekhétre vagyok hivatalos, arra amire már egyszer készültem a hónap elején. Itt egy kiváló gulyás lesz a kínálat. Aztán csütörtökön Bányásznapi ünnepségre megyek, itt sem szoktam éhen maradni. Jövő héten kedden szintén Bányásznap, aztán 6-án elutazom a hallgatókkal Selmecbányára. Ez egy háromnapos kiruccanás, szintén nem egy fogyókúrás program. Utána beiktathatok majd egy kefires időszakot, hogy a Leányvári Boszorkák III. hétvégéjén ne kelljen fogyókúráznom. Azon a hétvégén lesznek a hagyományos Fazola napok is, majd megpróbálok mindkét rendezvényen részt venni. Hát így élek én mostanában.
