Mint ahogy múltkoriban írtam, az augusztus vége, szeptember eleje nekem elég zsúfolt, szerencsére kellemes programokkal. Mint amilyen a tegnapi is volt Gyöngyösön. Itt rendezték meg a bányászok a 63. Bányásznapot, amely országos esemény is egyúttal. Ezen kívül sok helyen ünneplik még ezt a napot, de országosan csak egy helyen. Ez olyan fontos esemény, hogy ide mindig eljön Németh Lászlóné miniszter asszony is, aki nem csak eljött, de köszöntött is bennünket. Szép ünnepség volt. Örültem mikor megláttam a gyöngyösi Zeus Kórust, régi ismerőseim nekem ők, ott szoktak lenni a falumban, Rózsaszentmártonban is. Az ő énekükkel vette kezdetét az ünnepség, majd szavalat következett. Ezután a szokásos módon hozzászólások és beszédek következtek. A végén - mint mindig - kitüntetések átadására került sor. Mármint az ünnepség végén, mert azért a vendéglátás most sem maradt el.
Nem terveztem, hogy visszafogom magam, mégis valahogy úgy alakult. Egy vaddisznópörkölttel indítottam, majd néhány töltött káposztával folytattam. Még mielőtt olvasóim rosszul lennének megjegyzem, hogy ezek a töltelékek igen kicsik voltak. Mint a fasírozottak is, amiket már desszertnek nyomtam le. Ami nem teljesen igaz, mert később megettem még két szelet süteményt is. Ezek is az apróbb kategóriából kerültek ki. Tulajdonképpen tényleg nem ettem sokat és mivel belegondoltam, hogy ez már - szokásaimnak megfelelően - vacsora is lesz nyugodt lélekkel dőltem hátra a széken, miközben egy pohár sört kortyolgattam.
Ezután következtek a jóízű beszélgetések, örömmel láttam viszont ismerőseimet, köztük korábbi tanítványaimat is. Egy jó óra múltán úgy gondoltam, hogy ebből a vaddisznópörköltből (galuskával) szedni kéne még egy kicsit. Ahogy felénk mondják, a számban maradt az íze. Az elhatározást tett követte, szedtem még egy tányérkával. Hát mohóságom megbosszulta magát. Az olvasó bizonyára kitalálta mi történhetett. Hát csak annyi, hogy jó zaftos nokedlidarab önállósította magát és levetette magát a villámról, egyenesen az ingemre, míg társa a nyakkendőm mellett döntött. Szerencsére már nagyon a vége felé járt a rendezvény, így aztán nem sok ember láthatta a "balesetet". Itthon rögtön be is dobtam a mosógépbe, mellé tettem még a szerdai balekhetes ingemet is, mert persze azon is volt egy kis folt. Utánuk dobtam a nyakkendőt is. Jók ezek a mai mosóporok, simán kijött a pörkölt mindkettőből és a nyakkendőből is. Ilyenkor azért gyakran eszembe jut, hogy mondjuk egy New Yorki pucerájos mit szólna, ha egy ilyen inggel beállítanék hozzá? Egyszer ki kéne próbálni, ugyanis még készülök Amerikába. Még nem tudom mikor, de készülök. Visszatérve a szeptemberi programjaimra keddig egy kicsit fogyózom, hogy bátrabban kóstolhassam meg a finomságokat a falumban is. Aztán a rá következő 3. napon elutazom Selmecbányára. Na az lesz az igazi próbatétel. De ez még odébb van.