Ma vagyok 65 éves. Úgy hogy tegnap mikor megjöttem Poroszlóról úgy raktam le a buszbérletemet mint ami már csak emlék marad. Egyelőre kocsival járok, aztán jövő hét elején csináltatok majd egy igazolványt a helyi közlekedési vállalatnál, amit majd csak felmutatok amikor felszállok a buszra. Nem akarok elkalandozni de valamikor nagyon régen mentem Lillafüredre, három busz kellett hozzá, csak a harmadik busz vezetője nézett rám értetlenül mikor felmutattam neki a vasúti félárú igazolványomat. Akkor vettem észre hogy nem a buszbérletemet mutogatom. Szóval 65 éves lettem, ma már el is utazhattam volna valahová. Nem is értettem mikor az egyik cimborám felhívott és azzal kezdte a köszöntést, hogy hazajöttem-e már Szombathelyről? Mert hát éjféltől ingyen utazhatok, nyilván kihasználtam a lehetőséget. :)

Amit valóban ki fogok használni. Igaz majd kissé meg kell erőltetnem magam mert alapjában véve lusta vagyok, a nyugdíjas utazási lehetőségeimet sem használtam ki, pedig 90 %-on mondjuk az is majdnem ingyen volt. Úgy hogy nem lesznek itt nagy utazások, azt azért már látom. Más lenne persze ha megvalósul az amit szegény Horn Gyula mondott, hogy a nyugdíjasok ingyen utazhatnak a vonatokon meg a buszokon, sőt még a repülőn is. Mert ahhoz azért nem lennék lusta. Például elrepülnék Moszkvába, megnézném a cimborákat. Meg még sok helyre. Talán még Amerikába is. Azért Manhattanben szívesen eltöltenék egy-két napot. Meg nagy élmény lenne a tengerről megpillantani a Szabadság szobrot is. Közben Dvorzsák Újvilág szimfóniáját hallgatnám. Meg sorban állni a Bevándorlási Hivatal tisztségviselői előtt. Persze nem attól remegve, hogy visszafordítanak, mert azért ilyesmiről is hallani. Azért elképzelem, hogy nehéz lehetett leszerelni azon élelmes polgártársainkat akik másnap bementek a MALÉV irodába, hogy ingyenes helyet foglaltassanak maguknak egy menetrend szerinti járatra. :)

Na de röpcsivel nem nagyon megyek én már sehová, legalábbis ingyen nem, a vonatra lehet, hogy rákapok majd. Egyelőre fogadom a köszöntéseket, jönnek minden csatornán, a Facebook-on olyan sok jött, hogy most nem is tudom elérni a saját profilom, úgy látszik bedugult, de nem is csodálom.:)  Persze csak viccelek, nekem is a legfőbb erényem a szerénység, mint Bástya elvtársnak. De azért azt elmondom, hogy jól esik az hogy sokan gondoltak rám és felköszöntöttek. Az ember néha elbizonytalanodik saját magával kapcsolatban, hajlamos arra, hogy szigorúan ítélje meg önmagát, jól esik ilyenkor ha rokonai, barátai, ismerősei, volt tanítványai megerősítik abban, hogy talán túl szigorú ez a megítélés. Köszönöm mindenkinek aki gondolt rám. Tudom sokan felköszöntenének olvasóim közül is, de hát ez elég macerás itt a Blog.hu-n ezért úgy veszem, hogy megtették. Nem azért írtam meg, hogy ma van a születésnapom, hogy ezzel gondot okozzak. Tudom hogy enélkülm is gondolnak rám és ez jól esik, köszönöm szépen. :)