Erre a kisegítő igazolványra tényleg szükség van. Néhány napig a személyi igazolványomat mutogattam a buszon, hát bizony tényleg van esély, hogy elhagyja az ember. A múlt hét kicsit sűrű volt, nem tudtam elmenni megcsináltatni, de most már semmi akadálya, hogy holnap elmenjek. Hálaistennek fényképem van bőven. Elmesélem honnan.
Van már féléve is, hogy az egyik folyóirat fényképet kért tőlem, kis igazolványképet a szakmai munkásság mellé. Úgy emlékeztem, hogy az egykori Centrum Áruházzal szemben van is egy fényképész. Megebédeltem, finom birkapörkölt volt ebédre, aztán elindultam. Tudtam, hogy a birkapörkölt hajlamos megmaradni az ember bajuszán, így aztán indulás előtt gyorsan megmostam egy kis meleg vízzel. A városba beérve betértem a fényképészhez mondtam mit szeretnék, semmi akadálya mondta a fiatalember és már ültem is le a gép elé. Igyekeztem megnyerő képet vágni, igazolványképeknél ez nem igazán szokott sikerülni, majd leültem megvárni amíg kinyomtatja a képet. Mellettem volt egy tükör, ösztönösen arra fordultam és elszörnyedve láttam, hogy a bajuszomon bizony még mindig látszik a birkapörkölt. Egy kicsit hezitáltam, hátha fekete-fehérben nem jön ez ki a folyóiratban, de aztán nem kockáztathattam meg, hogy 3000 példányban ott virítsak pörköltes bajusszal. Így aztán szép csendben átvettem a képeket, kifizettem és távoztam.
Az utcára érve gondolkoztam hogy hová is mehetnék be egy bajuszmosásra. A Szinvapark mosdóit ismertem, de kicsit messze volt, így aztán a szemközti, egykori Centrum Áruházba tértem be. Itt az első emeleten meg is találtam a WC-t, röviden vázoltam a helyzetet az ott üldögélő hölgynek és 200 forintot átadva kértem egy kis mosószert. Meg is kaptam, itt már szépen rendbe tettem a bajuszomat, kicsit közelebb hajolva még őt is megkértem, ugyan nézze már meg rendben van-e? Megnézte és azt mondta, igen, mehetek. Ezután visszaballagtam a fényképészhez aki sajnálkozott a dolgon és újabb felvételt készített. Ez már rendben volt, mehetett a kép a fővárosba. Maradt viszont 5 darab, amiből egyet felhasználok holnap. Egy pörkölteset, oda jó lesz az is.
Nem is baj, hogy van, mert időközben a fényképész megszűnt. Már korábban is csak az egyik fele volt fényképész, egy pénzváltóval osztoztak a helyiségen, mára már helyét átvette az ékszerbolt és zálogház. Mint az a képen is látható. Úgy látszik most erre nagyobb igény van. Amit nem váltanak ki azt rögtön el is lehet adni.
Egyébként jól vagyok, mindkét napi programom jól sikerült, jó szakestélyeken vagyok túl. A pénteki az eseményhez illően elegáns és ünnepélyes volt. Igazán megfelelt az alkalomnak. Az elnök is kiváló volt, csak gratulálni tudok neki. A tegnapi más jellegű volt, a 35 éve végzettek zárták a napot szakestéllyel. Jó volt látni ismét őket, együtt sörözni, énekelni a nótáinkat. A korsóavatót én mondtam, persze ez is olyan volt, hogy itthon megírtam aztán semmit nem mondtam el belőle. Kézbe véve a korsót inkább rögtönöztem. Szerintem nem volt rossz. Mások szerint sem. :)
Most néhány nap lazítás következik, aztán hétvégén megint főzés a szabadban, este szakestéllyel. Az esemény szűk 3 napos lesz, de én csak egy napot terveztem be, a szombatot, akkor lesz a legsűrűbb program. Hát így élünk mi mostanában itt a végeken.
