Erre a hétre terveztem, hogy átugrom ide Kárpátaljára, de ezzel most várok egy kicsit. Igaz, Kárpátalja messze van Kelet-Ukrajnától, de azért elég durva dolgok fordulnak elő mostanában arrafelé. Itt van ez a szomorú dolog, ez a repülőgép lelövés. Mikor először hallottam fél füllel, oda sem figyeltem, nem is jutott el az agyamig. Ma reggel már eljutott és meg vagyok döbbenve. Egyből a Távol-Keleten lelőtt Koreai gép jutott eszembe, aztán a Skócia felett lelőtt repülőgép, amelynek magyar utasai is voltak. Mind a két esetben az áldozatok száma hasonló volt. Csak hasonló, mert ez a tegnapi felülmúlta azokat is. Döbbenetes képeket láttam a roncsokról. Az oroszok nem szívbajosak, olyan képeket is kiraknak a különféle internetes lapok oldalaira amilyeneket nálunk már nem. Nyilván az lehet a motiváló, hogy az orosz ember nem egy ijedős nyámnyila fajta, tehát nyugodtam megmutathatjuk az áldozatok maradványait is. Hát nekem jobban tetszik az ami nálunk van, a visszafogottság ezen a téren. Ebből még egyébként komoly gond is lehet, nyugat-európai országok nem szokták szó nélkül hagyni ha állampolgáraik ilyen nagy számban esnek áldozatul támadásnak.
Ezért is tettem át későbbre a vizitálásomat Ungváron. Pedig jól megterveztem. Nem kocsival mentem volna hanem vonattal. Záhonyig magyar vonattal, onnan át a határon Csop-ig valami nemzetközi félével, ez csupán pár kilométer át a határon, aztán onnan valami ukrán vonattal tovább Ungvárig. Ott megszállni, nagyokat csavarogni (és enni) a városban. Úgy gondoltam elmegyek a Szurikova utcába, ott lakott 55 éve a levelező társam, megnéztem volna mi újság arrafelé. Egyszer már írtam róla, itt elolvasható. Aztán jövök haza, ha úgy gondolom. Csak semmi kötöttség, útlevél van, pénz is akad majd, a többit meg megoldom. De hát ez most eltolódik egyelőre. Nem merem megkockáztatni, egyelőre maradok itthon.
Egyébként jól haladok a Morgómedve címkézésével, most járhatok a felénél. Jó hogy belevágtam. Ez a blog idáig egy nagy amorf halmaz volt, egy gigantikus karakter állomány, most már a rendszer átláthatóvá és olvashatóvá válik. Közben azért kiderülnek dolgok. Nem mondom meg mik, mert lesznek akik éjt nappallá téve kibogarásszák ezeket, majd ha végeztem elárulom. :)
Azért néha én is csodálkozom egy-egy írásomon, már teljesen el is feledkeztem némelyikről. Ezeket el is olvasom, így aztán tényleg lassan haladok. De kezdem élvezni is, pedig nagy munka. De nem adom fel.:)