A telkünkön már második éve új módja van a vízóra leolvasásnak. De mielőtt megismerkednénk ezzel az új módival, nézzük meg hogyan történt ez régebben.

Régebben, tehát mondjuk tavalyelőtt, a szolgáltató bedobott egy cetlit, hogy ekkor és ekkor jön vízórát leolvasni. Ezt az ember szépen beírta a naptárjába, majd az adott napon vagy üzemszerűen kint tartózkodott (nyaralt)  vagy kiment a telekre vagy otthagyta a kulcsot a szomszédoknál, akik beengedték a vízóra leolvasót. Az jött, felemelte az aknafedelet, célszerszámával (egy seprűnyélre ügyesen felszerelt nagyítóval) leolvasta az órát, felírta amit leolvasott, majd visszarakta az aknafedelet és távozott. Tiszta sor, rapid munka, mindenki elégedett volt.

Ezzel szemben ez ma úgy működik, hogy ha nem vagyunk kint a szolgáltató szintén bedob egy cetlit, amelyben leírja, hogy itt járt ekkor és ekkor, de nem voltunk itt, ezért olvassuk le mi az órát és a megadott határidőig dobjuk be a nyomtatványt az óra állásával együtt egy, a bolt közelében elhelyezett gyűjtőládába.

Ezután következik a dolog operatív része. Eldönteni mikor mászunk le az aknába. Ha van időnk amikor a cetlit megtaláltuk érdemes rögtön túlesni rajta. Nekem nem volt, mert csak egy pillanatra mentem ki, azután jöttem haza. Itthon aztán nézegettem az időjárást, meg számoltam hány nap van még a határidőig. Szerdán viszonylag jó idő volt, viszont mivel ünnep volt attól tartottam nincs kihelyezve a gyűjtőláda. Csütörtökön szakadt az eső, pénteken viszont szép idő volt. Pénteken volt a határidő is. Mentem is kora délelőtt mielőtt még elromolna. Először én is arra gondoltam eszkábálok egy olyan nagyítós micsodát, de nem is volt ez olyan könnyű. Végül csak nekivetkőztem és leereszkedtem az aknába. Ami mint írtam nem egy kellemes dolog. A létrán kell lefelé araszolni, közben az ember a hátát végig húzza az akna nyíláson miközben begyűjti róla a sarat meg a mocskot. Ugyanez történik a lábával és combjával is, miután úgy nem lehet lemenni, hogy ne érjen az ember a rozsdás, nedves létrához. Ezután már az óra leolvasható, ki lehet mászni, közben újabb mocskot kenhetünk magunkra. Hát ilyen egy vízóra leolvasás mostanában a telken.

Mit lehetne tenni ennek elkerülésére? Hát az egész nyarat kint tölteni, hogy ha jönnek a leolvasók ott legyen az ember. Mondjuk a zivataros napokon nem feltétlenül muszáj, tételezzük fel, hogy a vízóra leolvasók sem szívesen járják a telkeket ilyen időben. Az is lehet, hogy csalunk. Végignézzük több év vízfogyasztását és megsaccoljuk az idei vízfelhasználást. Ennek azért van kockázata, mert ha többet mondunk mint a valóságos és a jövő évi leolvasáskor még kevesebbet mutat (még nem értük utol magunkat) mint az idén behazudott érték megzavarjuk a számítógép operátorokat akik azt látják, hogy 2015-ben kevesebbet mutat az óra mint 2014-ben volt. Kész lebukás. Ha kevesebbet mondunk akkor meg kell keresni a legutóbbi számlát, hogy attól azért többet írjunk be, nehogy itt is a negatív vízfogyasztás hibájába essünk. Mint látjuk most is érvényes az általános szabály: legjobb az egyenes út. Le tehát a farmert és inget és alábukni az aknába. Este itthon meg alapos zuhanyzás, különösen a hátat részesítsük előnyben. És örülni, hogy egy évre letudtuk a vízóra leolvasást.