Végre egy kis nyugalom. Azért ebben a korban már jó dolog ha az ember egész nap itthon maradhat és azt csinál amit akar. Semmi kötelezettség, olvashat, vagy akár szundíthat is egyet délután. Én mindkettőt megtettem tegnap. Bár az utóbbival csak próbálkoztam. Délelőtt a nap az erkélyre sütött, jól esett ott olvasni, aztán délután egy kis videónézéssel próbálkoztam hátha elalszom, de nem jött össze. Nyilván amiatt is, hogy éjszaka sokáig fel voltam, reggel meg későn ébredtem. Nem baj, nem is aludnom kell nekem a hátralévő viszonylag szűkre szabott időben.
Kezdjük akkor a rokonlátogatással. Mint írtam ma egy hete szombaton Lőrinciben voltam tanévnyitón. Most nem vitt senki, én is egyedül utaztam a kocsimban, így aztán úgy gondoltam nem sietek haza. Szombaton megkérdeztem a bátyámat, aki szintén ott volt az ünnepségen, elférnék-e náluk vagy 2 éjszaka? Természetesen elfértem, így aztán szombat este náluk aludtam.
Másnap vasárnap meg elindultam Ecsédre, ahol anyám rokonsága él. Előtte a Tescóban vettem egy csomó Ziegler ostyát, nagyon tudom ajánlani mindenkinek, természetesen erről is írtam már, itt olvasható. Szóval feltankoltam ostyával meg rostos italokkal és elindultam. Útközben megálltam a falumban, vittem virágot a szüleim meg az apai nagyszüleim sírjára, kicsit elüldögéltem, aztán indultam tovább.
Ecséden anyám egyetlen élő testvérénél kezdtem a vizitálást. Beszélgettünk, kínált ebéddel, de mivel nemrég ettem köszönettel elhárítottam a kínálást. Két gyereke volt, egyik meghalt néhány éve, a másik ott lakik faluban. Azt mondták betegeskedik, hát én rosszabbra gondoltam. Persze lassan elmegy ő is, abban a korban van. Beszélgettünk egy órácskát és mentem tovább.
Egyébként gyerekkoromban sokat nyaraltam náluk. Emlékszem, egyszer a karácsonyt is ott töltöttük. Én már ott voltam néhány napja, a szüleim csak estére érkeztek meg. Akkoriban a bányászok még otthon mosakodtak műszak után, én éppen aludtam mikor megjött a sógorom koszosan és borostásan. Úgy gondolták mivel éppen alszom talán feldíszíthetnék a karácsonyfát. Neki is láttak, csak én közben felébredtem és így kiáltottam fel: "Nini, szőrös Jézuska!". Sokáig felemlegettük az akkor történteket. Egyszer nem vigyáztak eléggé rám, a pálinkás üveg helyett a petróleumos üveget húztam meg, de túléltem.
Ezután az egyik unokatestvérem következett. Ő a legidősebb, 75 éves. Jól vannak, éppen ebédeltek az udvari lugasban. Hosszas unszolás után én is ettem egy keveset. Még egy szelet tortát is benyomtam. Kicsit ki vagyok éhezve az édességekre ebben a nagy fogyókúrában. Sajnos őket nagy tragédia érte úgy 10 éve. Súlyos betegségben elveszítették egyetlen fiukat. Öregkorukban támaszuk lett volna. Egyébként jól vannak, sógorom túl van néhány egészségügyi - mondjuk így - történésen, de nem nagyon láttam hogy ezeknek nyoma maradt volna. Felesége is fiatalos, tíz évet nyugodtan letagadhatna.
Ezek a rokonok ott vannak egy csomóban, nem sokat kellett autóznom, hogy eljussak ángyomhoz, aki nagybátyám felesége. Ő is egy idősebb asszony már, néhány éve egy szívműtéten is átesett, elég könnyen túl volt rajta. Most egy kicsit betegeskedik mint mondta, de ez hálaistennek nem nagyon látszott rajta. Most vett egy akkumulátoros kerekes széket, egyelőre az udvaron gyakorolgat. Még nem írtam, hogy anyámék heten voltak testvérek, 6 lány meg ez az egy fiú. Mármint az ángyom férje, aki néhány éve szintén elhunyt. Azért kíváncsi lennék a gyerekkorára azzal a sok lánnyal.
Gyerekkoromban itt szerettem legjobban nyaralni. Szegény nagyanyám (az anyai) elgyalogolt hozzánk a világ végére hogy elcsábítson magához, de én nem mentem. Ma már röstellem. Az az igazság, hogy én gyerek voltam, 10-12 éves, talán ha a vendéglátóim mondják elmentem volna. Lehet, hogy mondták is csak nem elég nyomatékkal. Pedig szegény nagyanyám még a játékaimat is becipelte volna, pedig nagyon messze laktak. Ezek a játékok 2 telep volt. Képzeljük el, hogy vagy 60 darab lapos elemet egymás mellé összeragasztunk miközben egy takaros hasáb keletkezik. Ez volt az egyik, aztán volt még egy, az kisebb volt de nem sokkal. Ezt a 2 telepet a telepes rádióhoz használták, mivel a falunak azon a részén még nem volt villany. Ezekben a hatalmas telepekben azért kimerülés után is maradt annyi szufla, hogy néhány zseblámpa izzó világítson tőle. Hát ezzel játszadoztam én és szegény nagyanyám ezeket cipelte volna el ha vele tartok.
Játszottam én mást is. Papírból hajót hajtogattam amely a cementkádban úszott a legyek pedig voltak a matrózok. Sajnos a legyek szárnyait ki kellett tépdesni, hogy ne repüljenek el. Tudom barbár dolog volt, de akkor én ezt nem éreztem annak. Miután ugyanúgy mozogtak azután is, hogy már nem volt szárnyuk azt gondoltam, hogy meg sem kottyan nekik.
Aztán udvaroltam is a szomszédba. Szerelmem tárgya egy jóval idősebb lány volt, de ez engem nem zavart. Volt nekik a konyhaajtón egy függöny a legyek ellen. Mivel mindig volt otthon valaki az ajtó többnyire nyitva volt. Egyszer aztán mégis elment mindenki otthonról és bezárták az ajtót. Én meg mentem át, kezemben a zsíros kenyérrel meg a paprikával, mivel mindkét kezemben volt valami a fejemmel próbáltam félrehúzni a függönyt, amit viszont ott hagytak. A betört üveg nem sértette fel nagyon a homlokomat, elég is volt egy csipetnyi ecet ahhoz, hogy "összerántsa" a sebet. Sérelmeztem az eljárást, de aztán egy negyedóra múlva már hálás voltam ángyomnak a kissé radikális gyógyító eljárásért. Ugyanis a seb teljesen összezáródott.
Ezután következett egy másik unokatestvérem. Ő egy évvel idősebb mint én. Náluk több évtizede nem jártam, nem is voltam biztos benne, hogy megismerem a házat. Megismertem. Itt is nyaraltam gyerekkoromban. Egy Piszke nevű kutya meg is harapott, pedig jóban voltunk. Valami olyasmit csinálhattam amit zokon vett, így elkapta a halántékomat. Máig megvan a sebhely ami akkor keletkezett. Rohantak velem a körzeti orvoshoz, aki összevarrta a a sebet. Én szó nélkül tűrtem, mert megígérte nagynéném, hogy elvisznek moziba. Unokatestvéreim négyen vannak testvérek. Kettő Dunántúlra ment férjhez, egy korábban Salgótarjánban élt, nagyon régen meghalt már, ő volt a legidősebb.
Él még egy unokatestvérem a faluban, de náluk nemrégen voltam, így most kihagytam őket. Aztán a nap is eltelt, igyekeztem haza a bátyámékhoz. Másnap reggel a rokonlátogatást Apcon folytattam, meg a falumban. De erről már majd legközelebb. Meg a Bányásznapokról is.
