Kedves Olvasóim, akkor folytatnám tisztelettel. Másnap hétfőn Apcra mentem. Apámék négyen voltak testvérek, egyik lánytestvére élt itt. Apc a közelünkben van, mellette folyik a Zagyva. Szerettem itt nyaralni mert mindkét fiú unokatestvérem korban hozzám illő volt. Egyik egy évvel idősebb, a másik talán egy évvel fiatalabb. Van még egy lánytestvérük is, ő idősebb volt, már a maga életét élte. Emlékszem az első emlékem a Szabó családról innen származik. Amikor este megszólalt, csendben kellett maradnunk. Fürödni a Zagyvára jártunk. A Zagyva akkor sem volt egy hatalmas folyó, de azért több víz volt benne mint mostanában. Aztán volt a Zúgó, ahol úgy emlékszem volt egy zsilip és ott már elég mély volt a víz. Ott tanultam meg a kutyaúszást. Ezzel nagyon nem lehetett haladni, de arra jó volt, hogy ne fulladjon vízbe az ember. Természetesen klottgatyában. Szüleink nem sok pénzt költöttek fürdőnadrágra amikor amúgy is volt egy-egy klottgatyánk.
Életemben először akkor volt fürdőnadrág rajtam mikor a petőfibányai barátomék kikölcsönöztek egyet. Petőfibánya már városnak számított, emeletes házak is voltak, alagút, strand (igaz rettenetesen hideg vízzel) szakboltok. Többek között egy Kultúrcikk bolt is, még nézelődni is öröm volt benne. A környéken ott volt egyedül szélesvásznú mozi. Természetesen más volt ebben végignézni egy filmet mint otthon a mi keskenyfilmes mozinkban. Szóval Petőfibánya nekünk világváros volt. Nyilván P. Imre barátom édesanyja számára több lehetőség nyílott mint az én anyámnak, így aztán ő már vehetett fürdőnadrágokat a fiának.
Na de térjünk vissza Apcra meg a Zúgóhoz. Sokat jártunk oda fürödni, hazafelé meg benéztünk Válint bácsihoz, aki egy trafikszerű intézményt működtetett a faluban. Itt leginkább képregényeket vettünk, de itt vettem életem első dianézőjét is. 24 forintot fizettem érte. A filmet kézzel kellett tekerni és egyik szemünkkel pedig benézni egy lyukon ahol már élvezhető formában láttuk a képeket. A 24 forint akkoriban 60 deka lógyulai ára volt. Mint már sokszor írtam, kedvencem volt a lógyulai, édesség helyett fogyasztottam, 10 dekánként vásároltam ami akkoriban 3,80-ba került. Tehát 6 adag lógyulairól kellett lemondanom a dianézőért, amely nagyjából ehhez hasonlított:
Ide utaztam én hétfőn délelőtt. Először megpróbáltam megtalálni az idősebb fiú unokatestvéremet de ez nem jött össze. Utána indultam a lány unokatestvéremhez, őket megtaláltam. Kicsit bizonytalan voltam ugyan az utcában és a házban is, de egy kis segítséggel odataláltam. Jól vannak, sógorom ugyan az orvostól jött, de nem vészes az ügy amiben az orvosnál járt. Kínáltak ennivalóval, de még nem voltam éhes, egyébként is úgy terveztem, hogy a bátyámnál ebédelek Gyöngyösön. Így aztán csak beszélgettünk.
Ezután futottam még egy kört a fiú unokatesóm miatt és most meg is találtam őket. Nagy munkában voltak, így tényleg csak keveset beszélgettünk. A lényeget megtudtam róluk, kicseréltük telefonszámainkat és eljöttem. Hazafelé beugrottam a falumban élő lány unokatestvéremhez. Az ő szülei az én keresztszüleim. Keresztapám egy mindenhez értő ember volt, neki köszönhetem első rádiómat, egy detektoros rádiót. Meg még sok mindent. Itt olvashatunk róla. Keresztanyám volt apám testvére. Ezzel az unokatestvéremmel gyakran találkozom, így nem is maradtam soká. Siettem Gyöngyösre mert még ott volt dolgom.
Apámnak volt még egy testvére, egy öccse, ő fiatalon maghalt. Katonatiszt volt, valami gyakorlatról jöttek haza és akkor Eger közelében autóbalesetet szenvedtek, felborult a teherautó. Nagy temetés volt, emlékszem a pástnak nevezett terület tele volt katonával és katonai autókkal, díszsortűz is volt. Még tanult valamit, a füzeteiből nekem is jutott, nagyon büszke voltam ezekre a füzetekre, nagy betűkkel volt ráírva, hogy "Honvédség". Emlékszem a szobában volt felravatalozva, a koporsón volt egy kis üvegablak. Jóképű ember volt a nagybátyám, fiatal is, sokan eljöttek megnézni. Mikor kissé hosszúra nyúlt a sor a koporsónál nagyapám mérgesen rámordult a sorra, hogy aki már látta menjen tovább. Nekem ez egy kicsit furcsa volt, mert ő az apja volt a nagybátyámnak, ez a stílus inkább illett volna egy portáshoz vagy egy mezőőrhöz. De ő ilyen volt mindig, ilyen morgós. Mindez 1954-ben volt, én akkor voltam 5 éves. Ekkor költöztünk haza a falumba Salgótarjánból. Ő után is van egy unokatestvérem, őrájuk most nem jutott idő. Legközelebb velük kezdem a sort. Mint ahogy adós maradtam az írásom elején említett fiatalabb unokatestvérem meglátogatásával is. Ők nem Apcon laknak hanem Pétervására közelében, egyszer majd őket is útba ejtem. Mondjuk egy bükkszéki fürdőzéssel összekötve.
Ezzel véget is ért a rokonlátogatásom 2. része. Jó volt, évek óta készültem rá. Örülök hogy találkoztam velük, kicsit feltöltődtem.
