Elég szomorú idő van Miskolcon. Álmosító is, így aztán reggel még kicsit szundikáltam. Igaz, korán keltem, megérdemeltem még egy kis plusz alvást. Most is esik, pedig mennem kéne fehér inget venni. Nemrégiben úgy döntöttem, hogy felújítom fehéring készletemet, de óvatos voltam, csak egyet vettem, nehogy már sikeres fogyókúrám után itt álljak egy csomó olyan fehér inggel ami csak lötyög rajtam. Hát sajnos erre még várni kell, úgy hogy várom az eső végét, hogy bemenjek a városba és vegyek még kettőt. Újabban biztos forrásom van, tegnap meg is beszéltem, hogy mára meglesznek az ingek. Hétvégén Selmecre megyek, ide fel kell szerelnie magát az embernek. Egy kell péntek délutánra és estére, ez a mi legfontosabb napunk, ekkor vannak a koszorúzások és a felvonulás,  az esti nagy evészetek és sörözések, aztán szombat este a szakestélyünkre is kell egy, szóval minimum kettő kell. Aztán mindig szoktam vinni tartalékot is, biztos ami biztos alapon.

Úgy tervezem, hogy a szabadidőmet - mint minden évben - a Böhm féle étteremben töltöm majd el, a szokásos menüt végigéve. Erről - a pisztrángot kivéve - képeket itt láthatunk. Valószínűleg idén is egy sült pisztránggal indítok, aztán másodiknak a Beef-stroganoff következik, majd egy-két óra múlva desszertnek egy sztrapacska, tetején bő töpörtyűvel. És persze sör. Idén nem éjfélkor indulunk a szállásunkra, aminek örülök, hosszú szokott lenni nekem az éjfélig tartó esti program. A hallgatók lehet, hogy másképp gondolják, de a harcot már nem nekem kellett megvívni velük ez ügyben, így én csak csendes haszonélvezője leszek ennek az újításnak, ami 11 órás indulást jelent.

A Morgómedve olvasói tudják, hogy a Selmeci Szalamander számunkra az év legnagyobb eseménye. Már hetekkel előtte szerveződnek a csoportok, szállást már két hónappal előtte nehéz találni erre a 2 éjszakára. Én is minden évben elküldöm a levelező listáimra néhány - általunk kiemelten látogatott - étterem étlapját, hogy már itthon kényelmesen kiválaszthassuk az ételt amit szívesen rendelnénk. A pincérek sajnos már nem tudnak magyarul, más nyelveket is csak módjával, biztosabb itthon áttanulmányozni ezeket a magyarul is olvasható étlapokat és kiválasztani a pénteki vacsorát. Aztán idővel az ember szépen megtanulja az ételeket neveit, én például teljesen folyékonyan tudok étlapul, hatalmas magabiztossággal tudom megbeszélni az arra érdemes pincérrel mit is hogyan szeretnék enni. Meg inni, mert az is fontos. Többnyire barna sörrel szoktam indítani aztán térek át a világos sörökre.

Jó hely ez a Böhm, egész este tele van magyarokkal, szerintem már szlovák testvéreink is rájöttek, hogy péntek este bizonyos éttermekbe nem érdemes menni. Nem mintha kinéznénk őket, de én sem érezném magam jól, egy helyen ahol ketten vagyunk száz más országbelivel, akik nagyon jól érzik magukat. Ennek ellenére mindig vannak akik betérnek, őket barátsággal fogadjuk és ezt nem mulasztjuk el kimutatni sem.

Idén először megpróbáljuk e g y s z e r r e énekelni (mind az ötszázan) a selmeci nótáinkat. Mivel sokan vagyunk nehéz volt az együtt éneklés mert hosszan elnyúltak soraink. Idén viszont megbeszéltük, hogyan lehetne még jobban elkápráztatni a járdán minket mindig nagy szeretettel fogadó selmecieket nótáinkkal. Ez is része volt a nagy készülődésnek.

Mint olvashattuk a hétvégén megint nagykanállal eszem, amivel egyfajta rendezvénysorozat lezárul, hogy átadja helyét egy másiknak, a szakestélyeknek. De hát a Selmecről is meg a szakestélyekről is mindig utólag szoktam írni, legyen ez most is így.  Holnap viszont tessenek visszajönni mert egy videóval rukkolok elő, amelyből kis ízelítőt kaphatunk a mi híres selmeci diákhagyományainkból.