Újra itt vagyok, hálaistennek. Ki is pihentem magam, sok azért a 4 nap, hogy az ember nem a megszokott napi teendőit éli meg.
Az egész hételeji esős, hideg idő után az időjárás ismét kedvezett a szokásos évi konferenciánknak. Szép időben utaztunk, időben meg is érkeztünk Balatongyörökre, a Panoráma Hotelbe. Szándékosan írom le a szálloda nevét, sőt be is linkelem, mert minden évben nagyon kellemes tapasztalatokkal jövök el onnan. Márpedig ha az ember jó dolgokat tapasztal, ne fossza meg attól barátait, ismerőseit sem. Az elhelyezkedés után egy gyors és kímélő vacsora következett, eldöntöttem ugyanis, hogy visszafogom magam.
Egy adag szimpla marhapörkölttel indítottam, köretnek csigatésztát szedtem, később mikor egyéb okból feltettem a szemüvegemet kiderült, hogy ez nokedli, igaz, kissé hosszúkás formájú. Annyira ízlett, hogy még savanyúságot is elfelejtettem szedni. Az éhes ember egyébként is az első falatokat úgy eszi meg, hogy az agya nem teljes mértékben tudja kontrollálni a folyamatokat. Kvázi kikapcsol. Ez addig tart amíg éhsége nem csitul valamelyest. Hasonló működés érhető tetten a férfiembereknél a házasság kezdeti időszakában is. Itt egy újabb étel kiválasztásával az agyműködés már helyreáll. Így aztán kicsit körülnéztem a zárt edények körül, amelynek eredménye egy szelet - általam ismeretlen módon elkészített - gombás-sajtos sertésszelet, valamint néhány apró, roston sült sügér következett odavetett néhány szál sült krumplival. Ja igen, és néhány aprócska fasírt. Itt már a savanyúság sem maradt el, egy kevéske uborka salátát és gyöngyhagymát ettem hozzá. Volt még ott egy-két dolog de mint fentebb írtam, visszafogottságot terveztem, meg is tartottam. Ebbe a visszafogottságba belefért még két-két szelet sütemény is, vagy inkább tortaszelet, nehezen volt eldönthető, mert nem körből volt kihasítva. Sört ittam hozzá, arra vágytam már nagyon a kocsiban is. Egy jó korsó hideg sörre.
Ezután félre vonultunk néhányan, a másnapi konferenciával kapcsolatban volt még néhány megbeszélnivaló. Azért ez is eltartott este 10-ig.
Másnap reggeli a szokásos svédasztalos formában. Volt bundás kenyér, tojásrántotta, főtt kolbász, virsli, hideg kolbászok sonkák és sajtok és sült bacon szeletek. Én ezen utóbbiakat részesítettem előnyben, ezt itt nagyon jól tudják csinálni. Vékonyra szelik a szeleteket, alaposan kisütik, kenyér nélkül is ehető. Erre úgy jöttem rá, hogy másnap elfelejtettem zsemlét vinni, a lustaság viszont nagy úr, így magában ettem meg. Nem hiányzott mellé a kenyér vagy zsemle.
Reggeli után elkezdődtek az előadások, az elsőt egy akadémikus tartotta, innen tőlünk Miskolcról. A közönség soraiban is ült egy másik, úgy hogy nem panaszkodhattunk. Sőt a másik "vezető" előadót is a mi egyetemünk "adta" Természetesen ez azért büszkeséggel tölt el. De az is, hogy a többi előadó is okos és hasznos dolgokat mondott el. A tudományos elfoglaltságot csak a szünet és az ebéd szakította meg. A szünet a szokásos módon folyt, gyönyörű szép lángosokat hoztak meg egy csomó tejfelt, fokhagymát, reszelt sajtot. Mindenki magának készíthette el a "feltétet". És persze innivaló, üdítők, sör és kávé. Én az állandó előadóbeli szomszédomra való tekintettel idén is lemondtam a fokhagyma élvezetéről. Az ebéd már kicsit szolidabb volt. Nem is voltam maradéktalanul elégedett. Jó volt, finom volt, csak keveselltem. Nem szokott ilyesmi előfordulni, nem is értettem.
Még mielőtt továbbmennénk a további programra elmondok egy érdekes estet is. A délelőtt során valahol moroghattam, hogy itt van ez a kiváló szálloda, minden tökéletes és nem képesek egy kispárnát adni. Na mindegy, kimorogtam magam, hallgattuk tovább az előadást, aztán ebéd után felugrottam a szobámba és mit látnak szemeim? Egy kispárnát. Nem akartam hinni a szememnek. Többeket megkérdeztem, ők nem kaptak, úgy hogy ez tényleg nekem lett oda rakva. Egészen meghatódtam.
Ebéd után újabb ülések, majd az alapítványi közgyűlés következett. Ez gyorsan lement így tudtam lustálkodni is egy keveset, mielőtt elkezdődött volna az úgynevezett baráti találkozó. A baráti találkozó mindig jó dolog, különösen ha közben az ember puhára párolt és zsírjára sütött kacsacombokat eszegethet, levezetésként pedig sült húsokat, különféle ismeretlen dolgokba csomagolt sertésszeleteket némi krumpli- és rizskörettel. Inni egy nagyon picike bort ittam, meg üdítőt. Sört nem hoztak (máskor igen), kérni nem akartam, így inkább a Fantát vedeltem. Nagyon ízlett. Én itthon nem iszom ilyet a szénhidrát tartalma miatt, de most megengedtem magamnak. Elképzeltem, hogy Moszkvában vagyok egy automata előtt es 20 kopejkáért kapok 2 deci hideg Fantát. Nagy dolog volt ez akkoriban a sok szódavizes szirup után. Úgy hogy jól éreztem magam. Mikor a 2 lengyel vendég lefeküdt (másnap korán akartak indulni) még beszélgettem egy kicsit és én is elmentem. A lengyelek úgy jönnek a képbe, hogy nekem és egy másik kollégának kellett beszélgetni velük az elnöki asztalnál. A kell szócska ide nem is az igazi, mert szívesen tettem, legalább egy évtizede vagyunk ismerősök, szinte már barátok.
Másnap megint a bacon szeletekkel kezdtem a napot, ezután következett a konferencia újabb szekciója majd az ebéd. Itt már azért lényegesen több jutott, meg is voltam elégedve.
Hazafelé még rövid időre megálltunk egy kolléga szigligeti nyaralójában ahol nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, valamint Pesten ahol a "sofőrünk" nagyfiát vettük fel. Jól elment a nap, sötét este volt mire hazaértünk.
Most következne a beszámoló a tegnapi napról a fiatalokkal de ez azért sokkal több figyelmet érdemel mint hogy itt néhány sorban összecsapjam. Inkább holnap folytatom.
