Az idősebbek még tudják mit jelentett a szocializmusban, hogy valakin egy jó cucc csomagból való volt. A fiataloknak mondom, hogy ez azt jelentette, hogy valakinek módosabb rokonai voltak nyugati országokban, akik időnként küldtek egy-egy csomagot, amelynek tartalmát a címzettek eladták, ezzel is kiegészítve szűkös jövedelmüket. Sok esetben a küldők külföldre szakadt hazánkfiai voltak, a címzettek pedig itthon maradt nyugdíjas szüleik, rokonaik. Ma már természetesen senki nem küld jobb cuccokat csomagban, ezek a jobb cuccok ma már simán megvehetők nálunk is. Élelmiszert sem szoktak csomagban küldeni, mert azokból is elég szép kínálat van már nálunk is. Én mégis kaptam finomságokat csomagban, amelyet inkább az alkalom szült. Elmesélem.
Van nekem egy baráti házaspárom Ausztriában. Valamikor régen a férjuramat tanítottam, aztán Tudományos Diákköri dolgozatot is készítettünk együtt, szóval jól összebarátkoztunk. Ha Miskolcon járnak mindig találkozunk, idén nyáron már én is elmentem hozzájuk mikor a nyár egy részét a Balaton mellett töltötték. Korábban írtam erről a Morgómedvében is. Annak idején megszűnt a fiatalember munkahelye, Ausztriában vállalt munkát, ma is ott dolgozik. Ennek már 20 éve. Felesége orosz-magyar szakos tanár, kint oroszt tanít. Néhány éve kölcsönadtam neki néhány orosz filmet videó kazettákon, ezeket küldték most vissza. Aztán nyilván úgy gondolták, hogy ha már csomagot küldenek meglepnek néhány finomsággal is. Ami kedves dolog, tudják, hogy szeretem a finom dolgokat. Így kaptam egy szép darab sonkát, vékony- és vastagabb kolbászt a tartósabbik fajtából, egy egész ementáli sajtot, valamint sört és likőrt. A sonkát és a vékony kolbászt már korábban megettem, most kezdtem neki a vastagabb kolbásznak. Bár ez inkább szalámi, olyan turista féle.
Nem sok fogyott belőle mert tegnap megint nagykanállal ettem. Az egyik hallgatói baráti társaság töltött káposztát főzött a régi szökőkút mellett. Akkortájt tették fel főni mikor megérkeztem, 3 óra múltán ettem meg 2 töltést belőle, mielőtt hazaindultam volna. Finom volt, ma is sokszor gondoltam rá, szívesen megettem volna még 2 töltésnyit belőle. Ez a töltött káposzta nem szokásos szabad tűzi étel az egyetemen, inkább a vadpörkölt, a csilis bab meg újabban a tarhonyás hús a szokásos étel. Ez egy úttörő próbálkozás volt, úgy gondolom sikeres, most is a számban érzem az ízét.
Holnap megint egy evős hét jön, sőt ivós is. Két meghívásom van, az egyiket köszönettel lemondtam, húzós dolognak tűnik, utazni is kellene hozzá, öreg vagyok én már ehhez, a fiúk is biztosan megértik, inkább a Cantusok Köre Szüreti Mulatságára megyek majd el. Aztán időszerűvé vált egy sörözés is egyik egyetemi barátommal, havonta egyszer szoktunk találkozni, meg egy barátom korábban itt tanult lánykájával is tervezek egy találkozást, Selmecen nem volt idő beszélgetni, úgy hogy nem fogok unatkozni a héten. De ez így is van jól.
