Tegnap kiruccantunk Hajdúszoboszlóra egy kis sült libacombot enni, meg lötyögni is egy kicsit. És ha már Hajdúszoboszló, akkor egy kis fürdésnek is bele kell férnie. Bele is fért. De haladjunk sorjában.
A javaslat a fiamtól jött, hogy menjünk el Hajdúszoboszlóra, most lesz a IV. Márton Napi Libalakoma. Egy lakomára engem nem nehéz rávenni, így nekiindultunk. Gyönyörű szép idő volt, valahová tényleg menni kellett. A rendezvény helye - mint mindig - a fürdőhöz vezető úton volt. Végig az úton sátrak és elárusító standok voltak és rengeteg ember. Én tekintetemmel azt kerestem hol lehetne enni, meg is találtam, egy hatalmas sátorban mérték a sült libacombokat. A bejáratnál egy ketrecben 5 liba volt hivatott arra, hogy az emberek kedvét felkeltsék valami finomság iránt. A fiam le is fényképezte őket:
A valóságban inkább barnák voltak ezek a libák, csak a képen sikeredtek ilyen kékre. Én egyébként kacsáknak néztem őket, nekem a liba mindig is fehér volt.
A sátorban hatalmas hangzavar volt, egy színpadról valami gyermekműsor hangzott. Én megnéztem az asztalokra kitett étlapokat és egy roston sült libacomb mellett döntöttem párolt káposztával. Ez utóbbi vörös káposztából készült. Látva a libacombokat kértem pluszban egy adag krumplit is, ami nagy hiba volt. Ugyanis mikor az eladó a káposztát rakta a tányérra a comb és a krumpli mellé meglehetősen keveset adott, nyilván abból kiindulva, hogy van ott a combhoz már krumpli elég, minek még oda olyan sok káposzta is? Hát én erre a kicsinyességre nem gondoltam. Szólhattam volna, de hát én nem az a fajta vagyok aki ilyesmit szóvá tesz. Így aztán tulajdonképpen krumplival ettem a libacombot pedig én párolt káposztával szerettem volna. Nem azért mondom de még most is bosszant a dolog.
Ezután következett a fürdés, majd egy kis ücsörgés a fürdőépület előtt. Egyedül voltam éppen amikor néhány lengyel turista jött arrafelé, kezükben egy-egy pohár sörrel. Az egyik fiatalasszonyra szélesen rámosolyodtam, ami leginkább a kézben lévő sörnek és a jó hangulatuknak szólt, aki erre mellettem termett egy közös fénykép erejéig. Egy csinos asszonnyal való fényképezkedésre én mindig készen állok, mosolyogva álltam fel, aztán amikor a fülébe suttogtam a bűvös mondókát is lengyelül a magyar-lengyel barátságról még egy puszit is kaptam.
Ezután következett egy ebéd a megszokott helyünkön a Kemencésben, majd még egy kis üldögélés az Ambróziában ahol kedvencünk, egy Tündi nevezetű hölgy énekelt. Ha Hajdúszoboszlón járunk mindig szerét ejtjük, hogy meghallgassuk. Különösen nyáron vagy a Borfesztiválon szeptemberben. Ezután indultunk haza. Nem sokat csináltam tegnap, de azért már jól esett 10 után ledőlni.
Azért kitartottam 23.10-ig amikor is elkezdődött a Dunán "A tanú" című TV-játék. Hát nagy fába vágja valaki a fejszéjét az aki Bacsó Péter filmje után "Tanú"-t akar rendezni, nem is sikerült olyan jól mint az, de hát azt nem is lehet túlszárnyalni. Azért ez is jól sikerült, ma már megnéztem az első felét, estére be is fejezem. A rendező iránt kicsit elfogult vagyok, sok szívességet tett nekem 20 évvel ezelőtt mikor egy filmet kerestem az Amerikában élő Clive Wood rajongó hölgynek, aki azóta is jó barátom és ha minden igaz jövő nyáron keblünkre öleljük egymást. Igen, jól olvasta a kedves Morgómedve olvasó, most választja ki az európai körutazást a kínálatból. Megadtam néhány külföldi várost is ahová elmegyek ha kell, hogy lássuk egymást. Hát mit mondjak, nagy dolgok készülődnek itt körülöttem. :)
Ha már film, akkor kedden a Duna TV-n ismét lesz néznivaló. 21.40-kor megy egy jó film melynek címe "Zongoralecke". Egyelőre elégedjünk meg a Port ajánlásával:
http://port.hu/zongoralecke_the_piano/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=44149567&i_topic_id=1
Vegyük észre a rengeteg jelölést mindenféle díjakra és a díjakat is.
Végezetül nézzük meg a Libalakoma plakátját is:
