Még két nap és itt a karácsony. Én még jól kibuliztam magam előtte. Mint jeleztem disznótort tartottunk a hétvégén az egyik baráti társasággal az egyetemen. Nem volt nagyon hideg szombaton, de azért átfáztam rendesen. Talán az volt a baj, hogy jóformán nem ittam semmit. Valahogy nem volt kedvem. Pedig a pálinkához az kell. A sörhöz hideg volt, végül egy kis forralt bort ittam, azzal el voltam 3 óráig, akkor indultam haza. Kicsit megcsúsztak a fiatalok a munkálatokkal, így egy rendesebb adag hagymás vérrel voltam fél 3-ig, akkorra elkészült a töpörtyű, majd nem sokkal később a pörkölt is. Ennek teljes elkészültét már nem vártam meg, protekciósan kaptam néhány húsdarabot ami már majdnem teljesen megfőtt, szájíznek ezeket nyeltem le, aztán rohantam a buszhoz. 

Itthon aztán igyekeztem átmelegedni, ami sikerült is, és fél 7-kor már megint az egyetemen voltam egy másik baráti társaság szakestélyén. Megosztottam magam, hogy itt is legyek, meg ott is legyek. Valahogy végképp nem volt kedvem buszmegállóban ácsorogni, így aztán kocsival mentem. Nagyon nem hiányzott a sör, jól el voltam az ásványvízzel is. Jó szakestély volt, de az első szünetben - fél 10-kor - eljöttem. Kicsit fáradt voltam már.

Vasárnap ismét a disznótoros társasághoz tértem vissza, 11 felé már szegény Dezső oldalbordáit ropogtattam melynek kicsit furcsa íze volt. A fiúk valami mézes izével kenegették meg. Jó volt, ízlett is, de ugyanakkor elég szokatlan is. Itt már lecsúszott egy doboz sör is. Melegben voltunk, határozottan jól esett. Rágcsálás és sörözés közben meg fényképeket vetítettünk melyeket a két napban készítettek. Illetve később nézegettünk régebbieket is. Mivel a kollégiumban nehézkes a kolbász- és hurka sütés így azokon megosztoztunk. Én is hazahoztam a részemet, ma ettem meg. Mindig jól sikerült, de most határozottan túllépte az átlagos minőséget. Pedig jó néhány disznótort megértem már itt az egyetemen. 

Ezután megint egy itthoni ellazulás következett, majd 6-ra ismét visszamentem, hogy az egyik társunk születésnapját megünnepeljük. Ő két baráti társaságnak is tagja, mégpedig nem is akármilyen tagja, amíg dolgoztam kollégám volt, tanárember, igaz, hogy még hallgatóként lett ezeknek a baráti társaságoknak a tagja. Ahogy tegnap fogalmaztam mikor elköszöntem tőle, Ő egy intézmény a mi életünkben. Mindenhez ért, ő a mi böllérünk is, szarvaspörköltjei és babgulyásai hét nyelven beszélnek és emellett okos hozzászólásaival a taggyűléseinken is igyekszik jó irányba terelni a dolgokat. Úgy hogy Ő tényleg egy intézmény. Fiatal ember, tehát megvan a remény, hogy nagyon sok évig fogja még gazdagítani sorainkat. Már ami a többieket illeti, én már azért évtizedekre nem számítok.

Visszagondolva az elmúlt napokra, kicsit fárasztó volt, de azért jól éreztem magam. Bízom benne, hogy még jó néhány ilyen kétnapos rendezvény elé nézhetek az elkövetkezendő időkben.

Most pedig már itt van a karácsonyi készülődés és 2 nap múlva maga az ünnep is megérkezik. Én kívánok minden kedves olvasómnak örömteli, boldog karácsonyi ünnepeket. Az ünnepek után jelentkezem.