Elmesélek egy történetet. Jó néhány éve már, hogy szegényebb lettem másfél kiló lapockával. A dolog úgy esett meg, hogy a húsboltban kértem másfél kiló lapockát. A hentes lemérte, én kifizettem és ott felejtettem a pulton. A szokásos pult volt, belül voltak a húsok, tulajdonképpen kirakatnak is nevezhetnénk, hiszen üvegből volt az eleje és a teteje, szóval 12 egy tucat, ahogy mondani szokták. Erre rakta fel a hentes, én meg kikerestem a pénzt, kifizettem és távoztam. Már a ház előtt jártam, amikor észrevettem, hogy nincs meg a hús. Visszamentem, a hentes sajnálkozva mondta, hogy nem tudja hová lett. Én hittem is meg nem is. Aztán eljöttem mert nem tehettem mást.
Azóta találkoztam néhányszor ezzel az emberrel és egyre biztosabb voltam benne, hogy ő tette el. Egy ilyen boltban simán el lehet úgy tenni egy ekkora csomagot, hogy senki ne vegye észre. Még ha csak alkalmazott is az ember, vagy többen is dolgoznak az üzletben mint itt is. Hát ki vinné el? A következő vevő? Nem hiszem. Én sem merném eltenni ha tudom, hogy nem az enyém. Főleg ha mikor odalépek a pulthoz már ott van a csomag és szemben áll velem a hentes és várja, hogy kérjek valamit. De ha mögöttem állt volna valaki az sem merte volna eltenni, hiszen arra gondol, hogy a hentes tudja, hogy nem ő fizette ki. A leghihetőbb szerintem, hogy ő tette el. Ha volt valaki mögöttem legfeljebb megjegyezte, hogy elteszi, aztán majd ha visszajön a vevő odaadja neki. Kíváncsi lennék mit gondol a kedves olvasó? Ki vitte el a húst?
Egyébként ez a dolog onnan jött elő, hogy a buszon együtt utaztam ezzel az emberrel. Ma is megerősödött bennem a gyanú, hogy ő tette el. Meggyőződésem, hogy az ember külseje egy idő után hozzáidomul a belső tulajdonságaihoz. Nekem meg elég szép gyűjteményem van embertípusokból, nagy valószínűséggel el tudom dönteni a külső alapján, hogy kiben mi lakozik. Nem nagyon szoktam tévedni. Szerintem most sem tévedek.