Örömmel írom, hogy a kedvező változások a Duna World csatornán folytatódnak, délelőttönként negyed 12-kor nagyon jó - többnyire - magyar TV játékokat és filmeket láthatunk. Nem mulasztok el egyet sem megnézni vagy felvenni.
És akkor most essék szó arról a bizonyos az amerikai email címről. Akkoriban, 1995-ben, már volt egy email címem az egyetemen, az amit ma is használok hivatalos levelezésemhez. Egyszer aztán arról olvastam az interneten, hogy az egyik amerikai egyetem potom 10 dollárért lehetőséget kínál egy email cím birtoklására. Érdeklődésemet felkeltette a dolog, arra gondoltam jó lenne nekem egy ilyen email cím. Úgy gondoltam ezzel kicsit jobban megismerhetem ennek az egyetemnek a belső világát, azon kívül valahogy izgalmasnak is tűnt számomra, hogy az email címem .edu-ra végződjön, mint az amerikai oktatási intézményekbe járóké. Belátom kicsit gyerekes dolog volt, de hát 46 éves koromban még lehettem kicsit gyerekes. Tehát az elhatározás megszületett, már csak a 10 dollár átutalását kellett volna megoldani. 10 dollár akkor sem volt sok pénz, viszont az Amerikában élő ismerőseim közül senkit nem akartam megkérni, hogy áldozzon rám ennyi pénzt. Végül megírtam nekik, hogy én sajnos nem tudok átutalni 10 dollárt. Nem írtam azt, hogy ha majd meg tudom oldani megoldom a dolgot, úgy gondoltam, hogy ha egy egyetem rám tudja szánni azt a 10 dollárt jó, ha nem úgy is jó. Nagyon rendesek voltak, rám szánták és néhány hónapig használtam is, aztán adódott jobb lehetőség itthon Magyarországon.
Ennek kapcsán eszembe jut egy másik történet is. A nyolcvanas évek végén előfizettem a Kárpátalján megjelenő magyar nyelvű napilapra, a "Kárpáti Igaz Szó"-ra. Jött is minden nap, annyi időm nem volt, hogy minden nap elolvassam, de azért összegyűjtöttem őket és időnként elolvastam 1-2 hónapnyi adagot. Az érdekesebb cikkeket ki is vágtam és egy dossziéban gyűjtöttem. Sajnos ez a dosszié elveszett, nem is tudom hogyan, nagyon sajnálom mert tényleg értékes írások voltak benne.
Volt ennek az újságnak egy rovata. 10 rubelért bárki köszönthetett bárkit, mondjuk születésnapja vagy névnapja alkalmából. Ez egy fényképes közlemény volt, igazán alkalmi árért. Legalábbis nekem, aki itthon forintban kapta a fizetését és 13 forintért vette a rubelt a pénzváltóban. Közeledett a fiúnk születésnapja, úgy gondoltuk, hogy meglepjük egy köszöntéssel. Sajnos itt is ugyanaz volt a probléma mint Amerikával, hogy Ukrajnába sem volt könnyű pénzt küldeni. Jártam én eleget a volt Szovjetunióba, eljutottam többször is Kazahsztánba, az Uralba, Novoszibirszkbe, természetesen Moszkvába és Szent Pétervárra is, de ide a szomszédba, mondjuk Ungvárra vagy Csapra még nem. Az említett évben ráadásul egyszer sem utaztam a Szovjetunióba. Írtam hát a szerkesztőségbe, hogy esetleg meghitelezhetnék nekem ezt a 10 rubelt, aztán ha megint átlépem a határt feladom postán. Rendesek voltak, egyszer csak megjelent a köszöntés a lapban. Persze örültünk neki, olyan extra dolog volt egy 11 éves gyereknek, én meg megírtam a köszönőlevelet. Aztán nem is tudom mikor, talán a következő évben, a főnökömmel elutaztunk Novoszibirszkbe kiküldetésbe. Ez innen olyan 6000 kilométerre lehet, Moszkvából 4 órát repültünk. Itt aztán az egyik délután beballagtam a postára és elküldtem a 10 rubelt Ungvárra, amit köszönettel meg is kaptak. A hirdetést itt olvashatjuk el, ott van jobb oldalon, ahol a név ki van takarva. Máig hálás vagyok nekik is meg az amerikai egyetemnek is a bizalomért és jóindulatért.
