Ma 10 éves a Morgómedve. Nem akarom nagyon vállon veregetni magam, de azért ez nem kis teljesítmény. 10 éve minden héten 2-3 alkalommal írni valamit, ami azért nagyjából számít többek érdeklődésére is nem kis dolog. Még úgy sem, hogy a színvonal azért változó volt. Hol jobb, hol rosszabb. Az elején értelemszerűen jobb, hiszen ha az ember belekezd valamibe amit érdekesnek és jónak tart nyilván igyekszik a maximumot kihozni magából. Meg hát akkor még nagy a választék is, amiről írhat. Aztán ahogy telnek az évek egyre több mindent megír az ember, egyre fogy az emlékezetében a megírható esemény, élmény, történet. Én ezt minden alkalommal érzem, amikor úgy gondolom, hogy most már feltétlenül kell írni.

A napi történések adnak ugyan némi muníciót, de ezekkel óvatosan kell bánni. Kiesik a politika, amiről rengeteget tudnék írni, de tudom kerülnöm kell. Aztán ügyelni kell arra is, hogy ne sértsek érdekeket. Nem szívesen pereskednék senkivel, de megbántani sem szeretnék senkit. Az óvatosság azért is indokolt, mert időnként szélesebb nyilvánosságot is kapnak az írásaim, tehát sokkal több emberhez jutnak el mint az esetek többségében. Olyanokhoz is, akik számára teljesen közömbös a személyem, írhatom azt, hogy idegennek tekintenek, akinek nem néznek el olyan dolgokat, amelyeket a rendszeres olvasóim megtesznek. A rendszeres olvasókkal a kapcsolatomat szinte barátinak tekintem, sokukat személyesen is ismerem, tudom elnézőek velem ha hibázok, ha úgy írok valamiről, hogy az mások számára bántó lehet. Azok akik csak egyszer "keverednek" ide szigorúbbak velem. Ehhez csupán el kell olvasni az írásaimhoz kapcsolódó hozzászólások némelyikét. Ezért is nem szeretem ha az írásaim a szokásosnál nagyobb nyilvánosságot kapnak. Persze ez egy ambivalens dolog, mert ugyanakkor hízeleg is nekem, hogy valakik arra érdemesnek tartották amit írtam, hogy kitegyék a Morgómedve elérhetőségét egy nagy olvasottságú honlapra. Azért ebben az érzelmileg nulla kötődésű közegben egy olyan megjegyzés, hogy "...azért végre itt is lehetett valami értelmes dolgot olvasni" nekem is jól esett és büszke voltam rá.

A 10 év alatt az én életem is változott, természetesen ezek érzelmileg is befolyásolták hangulatomat, néha csak egy-egy napra, de néha hosszabb időn keresztül is. Nyilván ezek a hangulati hullámzások észrevehetők voltak az írásokon is. Erről már írtam korábban, most nem nagyon ismételném meg a korábban leírtakat. Egy biztos, gondtalan, nyugodt időszakban tud az ember igazán szárnyalni. Ha valaki figyel az írásaim hangulatára akkor mint egy érzékeny műszer tudja követni életem alakulását. Annak ellenére, hogy az ember tudja, hogy a magánéleti problémák nem valók egy blog oldalaira és ennek megfelelően igyekszik is ebben a szellemben írni.

Úgy gondolom, sok beszédnek sok az alja, ideje írásom végére pontot tenni. Aztán mondani valami biztatót a jövőre vonatkozóan. A biztató az, hogy a jövőben is folytatom az írást és számítok továbbra is az olvasóim érdeklődésére. És köszönöm, hogy kitartanak mellettem a színvonalbeli ingadozások ellenére is.