Amikor nyersen megettem a lazacomat tudtam, hogy egyszer ki fogom próbálni úgy is ahogy kell, azaz sülve. Olyan 3 hete el is jött ennek az ideje. Vettem a Lidl-ben egy szép 20 dekás darabot, beraktam a hűtőbe, aztán vártam az alkalmas pillanatot. Az alkalmas pillanat akkor szokott eljönni, amikor nem kell kapkodni, van idő megcsinálni is meg megenni is. Egy valamire nem gondoltam, hogy megfelelő fűszerek legyenek itthon. Viszont ha már az ember eldöntötte, hogy sült lazacot fog ebédelni olyan apróságok, mint hogy a recept szerinti bizonyos fűszerek hiányoznak nem tántorítják már el az embert. Mert ehhez recept kell. Nagyjából ezer forintnyi nyersanyagról van szó, nem ronthatja el az ember, hogy megérzés alapján szór rá ezt azt. Tehát benéztem az internetre és kiválasztottam egy szimpatikus receptet, amit aztán a körülményekhez meg az elképzelésemhez igazítottam imigyen:
Megmostam a lazacot, a bőrét is meghagytam, a szálkákkal nem foglalkoztam. Nem is nagyon volt benne. Megszórtam sóval, szórtam rá őrölt borsot, csepegtettem rá citromlét, belenyomkodtam apró fokhagyma darabokat. Sajnos kakukkfű és szerecsendió nem volt itthon. Beletettem egy öntöttvas serpenyőbe, kicsit nyakon öntöttem olajjal és 3-3 percig sütöttem közepes lángon mindkét oldalát. Szerencsére a fokhagyma darabok nem hullottak le a forgatás során, nem is égtek meg. Ezután betettem a sütőbe 10 percre olyan 180 fokos hőmérsékletre beállítva. A 10 perc leteltével egy szép, gusztusos sült lazac mosolygott rám az alumínium tálkában. Az íze is finom volt, bár szerintem a lazacot egyszerűen nem lehet elrontani. Kenyérrel ettem, más körethez már nem volt türelmem.
Nagyon nem fogok rákapni, kilója 5000 forint körül van. De egyszer megengedtem magamnak. Azaz kétszer, de a második kétségtelenül indokolt volt bárki beláthatja. Javaslom egyszer valami nagyobb ünnepen ajándékozzuk meg magunkat egy darab sült lazaccal, fenséges étel lesz.
