Hétfőn este az Auchanban voltam, annál amelyik Pest felé van, régebben Cora volt. Én ha oda elmegyek mindig legalább 2-3 dolog miatt megyek, most is így volt. A legfontosabb volt elhozni a bányász egyenruhámat a tisztítóból, aztán úgy időzítettem ezt az elhozatalt, hogy tudjak venni ételeket féláron a maradékokból az önkiszolgáló étteremben. Vásárolni most nem vásároltam. Éppen pakoltam be a kocsiba mikor megjelent régi ismerősöm, a kóbor kutya amiről már korábban is többször írtam. Legutóbb 2014 novemberében.

Hát szegény igen le van gatyásodva. A bordái teljesen kilátszottak mindkét oldalán, hús szinte alig volt rajta. A tekintete is riadt volt, ha kutyáknál is van ilyen akkor zavarodott és szenvedő volt. Igen megsajnáltam szegényt. Lefényképezhettem volna a mobilommal, de mostanában sajnos nem tudom leszedni róla a képeket. Installáltam én a megfelelő programot erre az új gépemre, de sajnos nem megy. Szóval szegény nagyon rossz állapotban van.

Ha vásároltam volna biztos lett volna nálam valami kolbászféle, így viszont a beszerzett ételeimből adtam neki egy csirkeszárnyat. Többet nem tudtam, nagyon jól nézett ki, én is meg akartam kóstolni. Adtam neki viszont bőven krumplit. Kicsit úszkáltak a zsírban, szerintem így táplálóbb volt. Nem gondolnám, hogy ez ártott volna szegénynek. Az látszott rajta, hogy fél az emberektől. Az ételhez is csak akkor nyúlt, hogy ha biztonságban érezte magát. Bár azt hiszem ő már soha nem fogja biztonságban érezni magát, inkább kompromisszum volt ez, félek de éhes is vagyok, közeledem hát.

Azért elgondolkoztam rajta, hogy itt van ez a marha nagy bevásárló központ. Emberek százai tolják ki a dugig megrakott kocsikat a kocsijaikhoz. Ennyi ember mellett nem nézhet ki így egy kóbor kutya. Ha csak naponta vetnek neki 5-6 darab egyenként 5 centis virslit vagy főzőkolbászt mar nem így nézne ki. Én egyszer lókolbászt adtam neki pedig nem volt olcsó, de nem volt nálam más. És a vásárlók között nem kevés a kutyatulajdonos, aki otthon kényezteti a saját kedvencét. Én igazából azóta szeretem a kutyákat mióta Morzsiékkal összebarátkoztam. Tényleg hihetetlen, hogy itt éhezik egy jobb sorsra érdemes kutya.

A Lidl mellett is volt egy egy időben. Valószínűleg ő több élelemhez juthatott mert egyszer én is adtam neki egy darab olcsó főzőkolbászt, elvitte valahová elásni. Nyilván jól volt lakva. Ő viszont csak néhány napig tanyázott a Lidl mellett. Hogy hová lett, nem tudom.

Hát így van ez ezekkel a kutyákkal és emberekkel. Végezetül nézzük meg, hogyan nézett ki 2009 decemberében és hogy nézett ki 5 évvel később 2014 novemberében:

Sajnos most még ennél is rosszabbul néz ki. Legközelebb megpróbálom lefényképezni és feltenni ide.

Végezetül még annyit, hogy a 2014-es írásomban szó esik a tanítványaimról akik akkor házasodtak össze. Örömmel írom le, hogy most várják az első babájukat. :)