Érdekes, az IWIW-el szemben kevesebb volt a gyanakvás. Talán azért mert a mienk volt. Aztán jött ez a gyanús angol nevű valami Amerikából és ez már óvatosabbá tette az embereket. Kivéve a középiskolás és egyetemi korosztályt, valamint a 35-ön innen lévőket. Nagyon sokan mondták nekem már a középkorúak is, hogy hát ide aztán nem. Szó sem lehet róla. És nagyon sokan tartják ehhez magukat ma is. Persze elég sokan vannak olyanok is, akik feladják tartózkodásukat és előbb utóbb mégis beregisztrálnak. Sőt találkoztam olyannal is, aki valami miatt megharagudott és törölte magát, aztán később mégis megjelent újra. Persze abban, hogy ilyen félelmek és ellenszenv alakult ki ellene jócskán benne volt a média is. A médiának szenzáció kell, az neki nem hír, hogy van egy új közösségi oldal, csuda jó, mindenki elégedett. Az már igen, hogy milyen visszaéléseket követtek el, milyen vírusok terjednek, mennyire veszélyes a fiatalokra, meg az idősebbekre is, szélhámosok és erőszakolók vadászterülete az egész.
Ma is vannak ismerőseim akik beregisztráltak ugyan, de jóformán nem is használják. Persze itt azért nem nagyon lehet teljesen passzívnak maradni, előbb utóbb jönnek az ismerősök és azokat pedig illik visszaigazolni. És nem hetek múlva. Persze nem mindenkit, akit nem kedvelünk nem muszáj.
Visszatérve a passzivitásra, lehet passzívan is fent lenni a Facebook-on, de lehet intenzíven is. Ha beregisztrálunk rögtön látjuk majd kik azok akik állandóan "fent lógnak" és kik azok akik soha nem írnak semmit, nem tesznek fel semmit. Még fényképet sem. Így is lehet, semmi probléma nem lesz belőle.
Végezetül megismételném a címben szereplő kérdést: kell-e félnünk a Facebook-tól? Szerintem ha okosan, kellő óvatossággal használjuk nem. Az egyik fő szabály a következő: csak annyi adatot adjunk meg magunkról amennyi feltétlenül szükséges. A Facebook nagyon kevéssel is beéri. Ne adjunk meg személyes adatokat: telefonszámokat, email címeket, lakcímeket, születési helyünket, de adjuk meg a születésnapunkat. Annyit azért adjunk meg, hogy az ismerőseink be tudjanak azonosítani. Például a lakhely fontos lehet. Az iskoláink is sokat segíthetnek az azonosításban. És adjunk meg egy fényképet is magunkról. Nagyjából ennyit.
A másik fő szabály pedig, hogy ne kattintgassunk rá mindenre amit levélben (üzenetben) másoktól kapunk. Még ha ismerős küldi akkor sem. A vírusok csak a betűket és számokat tartalmazó dokumentumokban nincsenek. Ez az írás olyan. Vannak viszont a csatolt fájlokban. Előfordulhat az is, hogy egy linkre kattintunk rá, amely olyan weblapra visz bennünket ahol megfertőződhet a gépünk. Ismeretlen csatolmányokra, linkekre nem kell kattintani. Inkább kérdezzünk rá a küldőjüknél. De ez így volt eddig is a levelezéseink során. Ha ezeket amiket leírtam betartjuk nem lesz baj.
Persze gyorsan meg is jegyzem, hogy mindezeket felelősség vállalás nélkül írtam le, vagyis nem vállalok felelősséget ha valakinek mégiscsak baja lenne a Facebook-kal. Ahogy egyik nagy professzorunk (Z.J.) mondta a végzősöknek, kérem rám ne hivatkozzanak, inkább üljék le.
Még egy dolog. Egyre több minden ma már csak a Facebook-on érhető el. És ez egyre inkább így lesz. Olyasmi ez is mint a Windows 10. Előbb utóbb mindenki rákényszerül. Csak idő kérdése az egész.
