Végre fogyasztói társadalomban élünk, mi meg fogyasztunk, ki többet ki kevesebbet. Azok a szakemberek pedig akiknek az a dolguk, hogy mi minél többet vásároljunk újabb és újabb trükköket eszelnek ki. Rendszeresen átnézem a postaládámba dobott prospektusokat. Most például látom, hogy a tükrök akciósak, régóta vágyom már egy rendesebb tükörre, azt hiszem most megveszem.
De én most a trükkökről szeretnék írni. Egyik ilyen, hogy olyan árucikkekre amelyekből soha nem adnának nekem 10 dekát ki van írva, hogy 10 deka ennyi és ennyi. Mondok egy példát is: a füstölt csülök. Nyilván az eladó zokon venné, hogyha kérnék belőle mondjuk 15 dekát.
Vagy itt vannak a képek a konzervekről. A képen egy szép magas (a magassága jóval nagyobb mint az átmérője) konzervdobozt látunk, aztán nézem a a súlyát, 400 gramm, vagyis a szokásos ételkonzerv súly. Ami a képen látható, az már inkább olyan 850 grammosnak felelne meg. Nyilván ha a polcon meglátom rögtön látom, hogy jó lett volna otthon megnézni a súlyt is, de akkor már késő, bent vagyok a boltban, üres kézzel biztos nem jövök ki. Ügyes, bár nem korrekt.
Valami hasonló van a bútoroknál is. A képen kétszemélyesnek kinéző ágyról, ha a méreteket is megnézzük kiderül, hogy az bizony csak egy egyszemélyes heverő.
Végezetül egy vicc amely a csülökről jutott eszembe. Valamikor még a forradalom előtt Oroszországban egy kereskedő (kupec) felment Moszkvába. Jó üzleteket kötött, be is ült ünnepelni egy híres moszkvai étterembe. A közelében egy kanári volt egy kalitkában, igen megtetszett neki. Hívta a pincért, hogy süssék meg neki ezt a kanárit. Mondja a pincér, hogy szó sem lehet róla, ez egy igen drága kanári, 1000 rubel is lehet az ára. Nem érdekes, mondja a kupec, ma semmi sem számít, azonnal süssék meg. Mikor a pincér kihozza egy tálcán a sült kanárit a kupec alaposan megnézi, csettint egyet majd azt mondja a pincérnek: no adjon belőle 10 kopejkáért.
Szép idő van, a nyár utolsó ajándéka. Aki tudja használja ki.