Túl vagyok a bányásznapi ünnepségeken. Kicsit meleg volt ránk, különösen tegnap szenvedtem, amikor ebben a jó vastag, sötét egyenruhámban jöttem busszal hazafelé az egyetemről. Oda érkezett meg a mikrobuszunk. Gyöngyösön volt a központi Bányásznap, ide gyűltek össze a bányászok az egész országból. Ez egy olyan 2 órás ünnepség, a végén kitüntetésekkel. A kitüntetetteknek e helyről is gratulálok. Ezután egy gazdag állófogadás volt, így volt ez 3 éve is ugyanitt. Itt kicsit bővebben is megismerkedhetünk a gyöngyösi eseményekkel.
Nem tudom mennyire szabad itt gazdag állófogadásokról írni, nem szeretném ha miattam legközelebb valaki egy tollvonással megfelezné a költségvetést. Én már óvatos vagyok, mert egyszer felfedeztem itt Miskolcon egy svédasztalos ebédelési lehetőséget, vasárnap délben elmentem, a szokásos módon fogyasztottam, levest nem is ettem, csak vagy ötféle másodikat és némi desszertet, mégis megszűnt az egész, a következő héten már nem is volt. Újabban svédasztalos reggelivel próbálkoznak, a dolog jól működhet mert elég régóta ki van írva a lehetőség, én csak a buszból látom, elmenni nem merek, nehogy miattam megszívják a svédasztalos reggelit kedvelő tömegek.
Én már tényleg óvatosan kell, hogy írjak, egyszer megkritizáltam az egyik kereskedelmi televízió Dr. Tóthját is, aztán az is megszűnt egyik napról a másikra. Pedig csak annyit írtam róla, hogy az orvost játszó közreműködőnek nincs orvos külseje. Akkor óvatosan fogalmaztam (mégis megszüntették) most már bátrabban is le merem írni, egyáltalán nem nézett ki orvosnak. Egy orvos legyen magas homlokú, aranykeretes szemüvegű, legalábbis a televízióban, látszódjon rajta a sok tanulás. És ne hívják Tóthnak. Persze nagyon sok jó orvost ismerek, akik nem magas homlokúak és nem hordanak aranykeretes szemüveget, mégis kiváló orvosok, de egy dolog az élet és más dolog egy nagy nézettségre törekvő televíziós műsor. Úgy hogy fenntartom, hogy nem volt szerencsés választás. Mint látjuk mások is így gondolhatták. Pedig állítólag az életben orvos volt. Ezek szerint megint beigazolódott a már már közhelyszerű mondás, nem elég orvosnak lenni, annak is kell látszani.
Visszatérve a tegnapi napra, egy rendesebb adag kiváló töltött káposztát ettem, aztán még egy kis marhapörköltet galuskával. Közben jókat beszélgettem kollégákkal. Közvetlen az indulás előtt szedtem még egy kevéske marhapörköltet, nokedlit már nem találtam, mint a mikrobuszban megtudtam a másik oldalon még volt, egy kis zöldségköretet szedtem, de az meg nem volt az igazi. Szerencsére nem szedtem sok pörköltet, gyorsan begyűrtem úgy magában, mert már indultunk is haza. Ez volt a desszert is egyúttal.
Tegnapelőtt meg a falumban voltam Bányásznapon. Hát ez teljesen más, itt szinte családi körben ünnepel az ember. Ebben a faluban nőttem fel, innen indultam el a nagybetűs életbe. Konkrétan Esztergom-Kenyérmezőre (ma Kertváros) technikumba, ahonnan mentem tovább Hódmezővásárhelyre, ahol a Magyar Néphadsereg harcértékét növeltem 11 hónapig, majd ezután következett Miskolc. Sok helyen jártam de a meghatározó hatások ebben a faluban értek, hálás is vagyok érte a falu akkori közösségének. Ma már kevesen élnek közülük, most már az én generációm gyűlik össze így szeptember elején, hogy megünnepelje a bányászokat, hiszen a falu nagyon sok szállal kötődik a bányászathoz. Egy időben két akna is üzemelt a falu határában. Aztán még körülöttünk jó néhány. Úgy hogy a Bányásznap az én falumban igazi bányász ünnep.
Nem túl hosszú, de megvan minden ami egy ünnephez kell. Elején a nemzeti Himnuszunk, végén pedig a Bányász Himnusz. Közte pedig üdvözlő beszéd, ünnepi beszéd, melyet ezúttal a közeli hatalmas külfejtés egyik első vezetője tartott. Kitűnő beszéd volt volt, de ezek a beszédek mindig nagyon jók. A felkért kollégák mindig kitesznek magukért, kiváló gondolatokkal ajándékozzák meg a hallgatóságot. És most sem maradt el a szavalat és a koszorúzás sem.
Ezt követően mentünk át a közeli Gondozási Központba ahol a pohár pezsgőhöz a pohárköszöntőt szintén az egyik bánya főosztályvezetője tartott. Természetesen ez is az alkalomhoz illő, szép gondolatokat tartalmazó pohárköszöntő volt. Ezután már tényleg az ebéd következett, amely szintén nagyon finom volt. Harmonikusan voltak összeválogatva a tányéron lévő ételek, a dinsztelt káposzta ízét még most is érzem a számban. Mint ahogy a két hatalmas rétes is fenséges volt. Idén fordult elő velem először, hogy köszöntem szépen, de nem fogadtam el a környezetemben felkínált plusz réteseket. Nem is inkább az állandó fogyókúrám miatt (aminek sajnos nem sok látszata van) hanem mert rendesen jóllaktam. Úgy hogy jó volt minden, jól éreztem magam, köszönöm. Kellemes két nap után vagyok. Most már Selmecre "gyúrok", az lesz a következő lényeges program számomra.
