Ez a csirkecomb far-háttal viszonylag új találmány. Kezdetben volt a csirkecomb meg a far-hát. Aztán valaki kitalálta, hogy hagyjunk a combon egy kicsit a far-hátból is, nagyobbnak fog látszani, olcsóbb lesz mint a csirkecomb, majd viszik a népek tonnaszámra. Összességében viszont jobban járnak, mert kijön valami öszvér ár a csirkecomb és a far-hát árából, ami viszont nagyobb nyereséget hoz majd mint a korábban árusított csirkecomb meg far-hát. Ki van ez találva. Nekem viszont nem tetszik a dolog.
Nem tetszik, mert ha ügyesen csomagolják, a tálcákon az ember hatalmas csirkecombokat lát, ha meg úgy címkézik fel, hogy nagy betűkkel írják azt, hogy csirkecomb, apróval meg, hogy far-háttal hát nyert ügyük van. Én is így jártam. A pultban hatalmas csirkecombokat láttam, itthon meg mini betűkkel azt is, hogy far-háttal. Kész. És a bosszúságok itt még nem érnek véget. Ha elkészíti az ember és elkezdi enni nem definiálható pontosan meddig is tart a comb és hol kezdődik a far-hát. Ha viszont mint én is jó ráharapok az utóbbira, igencsak erőteljesen gondolok az ötletadó anyukájára. Ugyanis nekem alul a bal kettes fogam nem nagyon szereti ha túl nagy nyomást kell kifejtenie. Voltam vele fogorvosnál is, tehetetlenek vagyunk. Ha keményre harapok rá kellemetlen. Namármost az ember eszegeti a finom comb husikát egyszer csak odaér a far-háthoz és máris csontra harap rá.
Régen ez persze nem így volt. A csirke felső combjában volt egy darab csont, amit hús vett körül, a csont két harapással lecsupaszítható volt, miközben az ember élvezte a comb legnagyobb előnyét, a jó testes ízletes csirkehúst. Ma viszont anatómiailag nehezen definiálható a comb és a far hát határa, mondhatnám úgy is, hogy egy átmeneti zóna van, amely már tele van buktatókkal. Egyet tehetünk, csirkecomb vásárlásakor feltesszük az olvasó szemüvegünket. Jó hosszú lett az írás, akartam még írni a kapucsengő szemétről is, de erről már majd csak legközelebb.
