Tegnapelőtt kimentem Mályiba téliesíteni a vízvezetéket. Idén először mentem ki akkor amikor még jó idő van, nem hidegben kellett ácsorognom amíg a bojlerből lefolyt a víz. Nem beszélve a vízaknába való lemenetelről. Ezt különösen utálom. A nyílás szűk, a derekamat mindig végiggyalulom az aknanyílás peremén, lent víz, nedvesség, büdös és néha varangyos békák. Ez most sokkal kedélyesebben zajlott. Elkezdtem olvasni a napon, aztán mikor úgy gondoltam, hogy már nem lesz szükségem vízre leeresztettem a vizet a bojlerből majd fürdőnadrágban leereszkedtem az aknába, leeresztettem a vizet a csővezetékből is, majd bebugyoláltam a csőnek a vízóra túloldalon lévő részét különféle rongyokba. Különös kéjjel tekertem körbe a csövet egy kék törülközővel.
Ez a kék törülköző a fiamtól keveredett ide és megérdemli sorsát, mert igen megszívatott. A kedvenc pulóveremmel együtt mostam ki, aztán amikor ez utóbbit terítem ki a fregolira akkor látom, hogy összeszedett egy csomó szöszt, amit a törülköző hullatott magából. Mindemellett még a vizet is megfestette. És ha már ennek a törülközőnek a hátrányait sorolom elárulom, hogy a vizet sem szívja magába. Ki látott már olyat, hogy egy törülköző nem szívja magába a nedvességet? Úgy hogy ez tényleg egy használhatatlan törülköző volt. Ezt bizony a kínai elvtársak nagyon elszúrták. Én nem is értem. Ezeknél azóta is megy a szalag és ontja magából ezt a használhatatlan törülközőt? Remélem azóta az ott dolgozók közül néhányan elloptak egyet kettőt és megmondták a főnökeiknek, hogy ez a törülköző használhatatlan. Visszatérve a pulóveremre, kimostam még egyszer. Persze semmi nem változott. Tegnap nagy szükségem volt rá, így aztán tegnapelőtt nekiestem és nagyjából másfél óra alatt leszedtem a 0,5 milliméternél nagyobb szöszöket. Így már felvehető volt, aztán bízom benne, hogy előbb utóbb majd lekopik.
Visszatérve Mályira, behoztam még néhány cuccot aztán lezártam egy jó időre. Most már vannak szomszédaim, állandóan kint laknak, otthagytam az elérhetőségeimet, hogy szóljanak már ha valami rendellenességet észlelnének. Ezzel az idei Mályi szezon befejeződött. Jól éreztem magam, az időjárás kegyes volt hozzám. Az olvasásnak persze annyi, itthon nem lehet sokat olvasni. TV, videó, internet, ezek az olvasás fő ellenségei. De azért majd igyekszem tenni valamit. Aztán majd meglátjuk mit sikerül intézni.