Az utolsó dolgozó évemben kaptam egy 5000 forintos vásárlási utalványt a szakszervezettől. El lehetett költeni sok mindenre, csak élelmiszerre meg italra nem. Törtem a fejem, hogy mire költhetném, óhatatlanul az járt a fejemben, hogy egy valamire kell elkölteni. Szédelegtem a volt Centrum áruházban az emeleten, ahol akkor is (meg talán most is) kínai árukat lehetett venni. Nagy nehezen megszületett a döntés, pontosan 5000 forintért lehetett venni egy aktatáskát, meg is vettem. Csak egy dologgal nem számoltam, hogy nekem már nagy szükségem nincs aktatáskákra. Nem jártam dolgozni, nem jártam fontos tárgyalásokra, egyébként is volt jó néhány táskám amit ezen ritka alkalmakkor magamhoz vehettem volna. Később derült ki, hogy egész jó állapotban lévő táskám is van, amin egyáltalán nem látszik, hogy használt lenne.
Még megvan az ajándékba kapott diplomata táskám is, amit ünnepélyesebb alkalmakkor vittem magammal, ahol fontos volt, hogy kicsit elegánsabb táska legyen velem. Ezt egyébként eléggé haszontalan jószágnak tartottam mert alig fért bele valami. Én ha a fővárosba utaztam mindig vettem finom dolgokat, aminek kellett a hely. A szocializmusban birkahúst a Garai piacon vagy a Vámház téri Vásárcsarnokban, újabban meg füstölt halakat, sós hering konzerveket az orosz boltokban. Hát ezekbe a diplomata táskákba nem sok minden fért ezekből.
Megvan még a 30 éve Moszkvában használt aktatáskám is. Ennek nagy előnye volt, hogy hatalmas mennyiségű élelmiszer és ital fért el benne. Moszkvában kellett is ekkora táska. Ott az ember soha nem tudhatta mikor jut valami finomsághoz némi sorbanállás után. Ebbe a táskába simán bele lehetett rakni 5-6 üveg Radeberger vagy Berliner sört, jó néhány Globus konzervet, mellé az aznapi kenyeret és ásványvizet, esetleg néhány kötet könyvet. Akinek Moszkvában nem volt ekkora táskája az meghalt. Vagy volt egy felesége, aki ezt a rettenetes beszerzési feladatot ellátta a családban, a ház urának meg elég volt egy diplomatatáskával villogni. Mert ilyen is volt, láttam eleget.
Én leginkább egy olyan táskát hordok amely némi szatyor jellegzetességet is hordoz magában, nem túl nagy, de azért jó tágas. Az egyik volt kollégám ajándékozta nekem, neki a cége ajánlott fel jutányos áron ilyen táskákat. Természetesen rajta a cég neve is. Annyira jutányos volt ez az ár, hogy vett belőle egy csomót, ebből kaptam én is egyet. Teltek múltak az évek, egyszer összefutottam a buszon a feleségével akivel szintén közeli barátságban voltam, viseletesnek találhatta a táskámat mert, mondta hogy majd szól a férjének, talán van neki még egy a padláson, nekem adja. Így is történt, hamarosan megkaptam, ami tényleg egy kicsit jobban nézett ki.
Viszont szerintem a régi sem nagyon volt elhasználva, így aztán egy alapos mosás után az újat tettem el a szekrénybe és maradt nálam az addig hordott táska.
És ha már a táskáknál tartunk egyszer az egyetemen a szobatársammal szóba jöttek valahogy a táskák és ő mondta, hogy az egyik akadémikusunk még Sopronban talált az erdőben egy táskát gombázás közben, ma is azzal jár. Ez a beszélgetés lehetett olyan 1980 körül, a karunk 1959-ben költözött Sopronból Miskolcra, akkor valóban elég régi lehetett már a G. bácsi táskája is.
Végül is az 5000 forintos táskát soha nem hordtam, ott van a többi mellett. Vagyis tényleg egy haszontalan beruházás volt.
