Azért kár, hogy nincs egy olyan hely ahová az ember beállítana egy szatyor régi számlával, banki papírral, régi adóbevallásokkal, aztán odaadná egy szakinak, aki átöntené egy kosárfélébe, lemérné, ugyanakkor kinyomtatná a számlát is, majd megvárná amíg az unatkozó pénztáros hölgynél kifizetem, ezután a szemem láttára beöntené egy hatalmas iratmegsemmisítő garatjába, alul meg látnám kijönni csíkokra szabdalva az irataimat. Esetleg megkérdezné, hogy hazaviszem-e, mint Sándor György a kalauz által kilyukasztott vonatjegy lyukasztóban maradt részét. Tiszta sor, nem kellene itthon laponként adagolni egy nem erre szánt iratmegsemmisítőbe. Gyanítom ha én "ledarálnám" az összes megsemmisítendő iratomat, utána ki is dobhatnám.
Nekem ugyanis rengeteg ilyen van. Én is tudom, hogy általában 5 évig kell az ilyesmit megőrizni, de - ahogy mondani szokás - láttam én már karón varjút. A Hivatal mindig túlsúlyban van velem mint ügyféllel szemben, jó ha az ember mindig elő tud venni valami papírt, feladóvevényt, dacára az 5 évnek. Így aztán minden alkalommal amikor meg kellett volna szabadulnom az ilyesmitől mindig arra gondoltam, hogy őrzöm még egy kicsit, nem sok helyet foglal, elfér.
Most viszont megszabadulnék legalább a 10 évnél idősebb cuccoktól. De ez is olyan sok, hogy nem akaródzik itthoni módszerrel megszabadulni tőlük. Van ugyan egy iratmegsemmisítőm, de azt sajnálom ezzel tönkretenni. Na most kellene a nagyüzemi iratmegsemmisítés. Ami nem hinném, hogy létezik, pedig jó lenne ha lenne. De nincs. Így aztán azt hiszem őrzöm még egy darabig ezeket az iratokat. Az fel sem merült, hogy kidobálom a szelektív hulladék gyűjtőbe vagy a kukába. Annál én jobban tartok a rossz emberektől.
Az elégetés szóba sem jön, panelben lakom radiátorokkal körülvéve. Mályiban elégetni megint nem jó, az égő papírlapokat felkapja a szél és viszi mindenfelé. Hát ez a helyzet kedves olvasóim ezekkel a számlákkal, adóbevallásokkal, iratokkal. Ha valakinek eszébe jutna valami jó megoldás ne hallgassa el előlem. Előre is köszönöm.