A bevásárlás tényleg nehéz ügy volt azokban az időkben. Az önkiszolgáló boltok már ismertek voltak ugyan, valamelyest hasonlítottak is a mi ABC boltjainkra, de azért közel sem voltak olyanok. Moszkvában is volt néhány hatalmas önkiszolgáló bolt, itt rengeteg áru volt, de a választék viszont gyenge volt. Ez lefordítva azt jelenti, hogy a hűtőpultokban méterszámra sorakoztak a hering konzervek, kicsit arrébb valami más konzerv, előre csomagolt silány felvágott. Ezek inkább demonstráltak valamit, arra semmiképpen nem voltak alkalmasak, hogy az ember munkából hazafelé menet bevásárolhasson. Azt másképp kellett csinálni.
Például, bemenni egy kenyérboltba ahol az ember megvette a kenyeret és egyéb pékárukat, majd ezután útba kellett ejteni egy tejboltot a tej meg a kefir miatt, aztán egy zöldséges boltot a salátának való uborka és hagyma miatt, meg a gyümölcsöt is itt kellett megvenni. Végül keresni kellett egy húsboltot, ahol 1-2 órai sorbanállással megvehette a vasárnapi ebédhez a húst is. Ja igen, az innivaló miatt keresni kellett egy újabb boltot, ahol megvehette az ásványvizet, ivólét, netán egy palack bort vagy egy üveg vodkát. Hát ez elég macerás dolog volt. Csupán emlékeztetnék, hogy nálunk már ekkor régóta egy helyen megvehetett mindent az ember az ABC-ben. Hát ott nem.
Az ellátás függött attól is mekkora helyről volt szó. A legnagyobb választék és a legtöbb lehetőség természetesen Moszkvában volt. Ezután következtek a nagyvárosok, megyeszékhelyek. A kisebb városokban már határozottan nehéz volt beszerezni a mindennapi szükségleteket. A falvakban meg egyszerűen gyalázatosak voltak a viszonyok. Az itt élőket egyszerűen magukra hagyta a politika, oldják meg ahogy tudják. Ők meg igyekeztek megoldani, például úgy hogy elutaztak a közeli városba, az ott élők meg a nagyvárosokba, a Moszkva közelében élők meg Moszkvába. A Tulában, Vlagyimirben élők rendszeres hétvégi programja volt, hogy a család felült a vonatra és beutazott a fővárosba vásárolni. Az út 4-5 óra volt, a vonaton nem volt WC, nyilván akik döntöttek úgy gondolhatták, hogy Moszkva itt van a szomszédban, minek oda WC. Ezek olyan helyiérdekű vonatok voltak mint nálunk a HÉV. Ottani neve elektricska. Nekik a Miskolc-Budapest vonat is elektricska volt. Mire este hullafáradtan felültek a hazafelé tartó vonatra tele voltak a táskák mindenféle kinccsel, amiknek a városukban nyoma sem volt. Büszkén jegyzem meg, hogy a Globus konzervek és magyar borok is ott lapultak a hátizsákok mélyén.
Essék szó még arról is, hogy kik végezték ezeket a bevásárlásokat. Hát többnyire a nők. A metrón bóbiskoló nők nagy része 2-3 szatyor boldog tulajdonosa volt, akiknek még a metróállomástól busszal vagy gyalog elég nagy távolságokat kellett megtenniük. A férfiak nem nagyon segítettek be ebbe, legalábbis a közlekedési eszközökön ez nem nagyon látszott. Ismertem közelről jó néhány családot, ott sem volt más a helyzet. Azért voltak kivételek is. Például a ma is meglévő legjobb barátom. Nálunk itthon ezen a téren sokkal jobb volt a helyzet, a férfiak jobban kivették a részüket a bevásárlásból. Már csak azért is, mert sokkal többen rendelkeztek kocsival.
A kint élő magyaroknak azért könnyebb volt a helyzetük. Nekik ott volt a Magyar bolt. Érdemes elolvasni mi is volt ez a Magyar bolt. Volt egy másik magyar bolt is, a Balaton, de ide mindenki bemehetett. Mi is ott vettük meg a Tokaji aszúnkat.
Valahol ide tartozik az üvegvisszaváltás is, erről is érdemes elolvasni egy régebbi írásomat.
