Régi tapasztalatom, hogy ha valamiből sok van, az sem jó. Mondok egy példát. Vannak ezek a továbbküldős valamik. Kapja az ember jó néhány más címzettel együtt, megnézi, aztán vagy továbbküldi vagy nem. Vagy meg sem nézi ha látja, hogy valami acsarkodós dolog, én ezeket meg sem nézem csak törlöm. Szóval kap az ember egy küldeményt, amelyben mondjuk egy kattintás és végignézhetjük a világ nemzeti galériáit. Hatalmas kincs, az embernek nem kell keresgetni, nézegetheti a képeket órákon, napokon keresztül. Hát ezzel én nem tudok mit kezdeni. Belenézni éppen belenézhetnék de melyiket tüntessem ki az érdeklődésemmel? Így aztán az lesz, hogy egyiket sem nézem meg, törlöm az egészet és nézem a következőt. Tovább sem küldöm, mert azt vallom, hogy amit én nem értékelek másnak sem küldöm el.
Valahogy így voltam a Hír TV Vetítő című sorozatával is. Mikor megláttam, hogy minden nap 14 órakor lesz egy dokumentumfilm, arra gondoltam, hogy én erre nem érek rá. És nem is néztem meg egyet sem. Kivéve a tegnapi napot. És át kell értékelnem a sorozathoz való hozzáállásomat. Úgy hogy megpróbálok valamit, hogy legalább belenézhessek a filmekbe.
A tegnapi nagyon mély benyomásokat tett rám. A címét nem tudom mert később kapcsoltam be. Olyan emberekkel készültek beszélgetések akiknek valamelyik közeli hozzátartozóját halálra ítélték és kivégezték 1956 után. Megszólaltak olyanok is akik pertársai voltak a halálra ítélteknek. Hát nyomasztó egy film volt. Tudni kell, hogy 1956 novemberében Kádár János kijelentette, hogy azoknak akik nem vettek részt gyilkosságokban nem lesz bántódásuk akkor sem ha fegyverrel harcoltak. Közben az elhárítás emberei járták az ausztriai menekülttáborokat, a rádió pedig folyamatosan játszotta az "Oly távol messze van hazám" című dalt. Sokan hittek Kádárnak, sokakat kínzott a honvágy, ők hazajöttek. Sokszor már a határon lefogták őket. A többit tudjuk, sokszor csak a kivégzést megelőző napon tudtak találkozni a családjukkal. Ennek a filmnek a hősei is hittek az ígéreteknek. Ki Texasból, ki Svájcból ki csak Ausztriából jött haza. Meghalni. Hát tényleg nyomasztó film volt.
Na szóval ez inspirál arra, hogy igyekezzem megnézni ezeket a kora délutáni filmeket. Sajnos a program újságok nem valami részletesen ismertetik a Hír TV programját, a honlapjukon meg nem találtam programot. Bizonyára én vagyok a hibás. Kiderítem a tegnapi film címét és utána nézek hátha megvan a Neten valahol.
